Nagyon nehéz időszakon vagyunk túl. Anyukám kórházba került karácsonykor, bélelzáródással, súlyos műtét, nagyon nehéz és lassú felépülés (ez még eltart egy darabig), brutál fogyás, szövettan várása, amire azt mondták az orvosok, hogy szinte biztos, hogy rosszindulatú, de várjuk azért meg, aztán átbeszéljük a továbbiakat, kemo stb., megnézni, van-e áttét meg ilyenek, na és tegnap kiderült, hogy negatív. Nincs rák. Páros lábon ugrálva sírt az egész család. Mondjuk anyukám nem ugrált, csak nevetve sírt, sírva nevetett.

Olyan érzés, mintha 3 hétig benn tartottam volna a levegőt, amit észre sem vettem, de most végre kifújom.