Megvolt az első személyi edzésünk, éljen! Kedden a szakadó hóesésben mentünk, kb. ki kellett ásni a kocsit hogy el tudjunk indulni, gyökkettővel mentünk a takarítatlan úton, azt gondoltuk, hogy ha ilyen körülmények között nekiindulunk, akkor ennél csak könnyebb lesz. "Előtte" fotókat is készítettünk, direkt nem behúzott hassal, fürdőruhában. Döbbenet, mennyire nehéz nem behúzni a hasat fürdőruhában, próbáljátok ki! 

Jó volt az edzés, elég óvatosan kezdtük, szerintem ez villámgyorsan fog fokozódni. A tegnapi hólapátolás szerintem jobban kikészített, és a sportértéke is nagyobb volt, de brutál mennyiséget kellett lapátolni. 

Ma lesz a 2. edzés alkalom, egyelőre lelkesen várjuk. Az sem utolsó, hogy kedd este 9-kor hazaértünk utána, és a gyerek már aludt anyósom felügyelete mellett, ez így eléggé high life. 1 hete adunk neki minden este melatonint, a kb. másfél órás elalvási idő azonnal lecsökkent átlag 30 percre, döbbenetes. Elvileg csak 1 hónapig adhatjuk neki, szóval ez most valszeg életünk hónapja... kiélvezzük. 

BÚÉK

 Első munkanap az évben, 9:34 - már 1 órája dolgozom, és úgy érzem, elég is... ez mindig annyira nehéz. Kisfiam reggeli első kérdése az volt, hogy mikor lesz nyári szünet, teljesen jogosan. 

Nem volt szar a téli szünet viszont. Nem mondom, hogy nagyon arcon pörögtünk, de ez nem is feltétlen baj. Például összeírtam a 2025-ben általam elolvasott könyveket, és 20 db-ig jutottam (és kétlem, hogy mindre emlékszem), ez tök jó szám szerintem. A legeslegjobbak a Grecsó Krisztián: Apám üzent, illetve ami döbbenetesen csodajó, és nem értem, miért nem ismertebb, Margaret Atwood (tudjátok, aki a Szolgálólány naplóját írta) Maddaddam-trilógiája. Ez egy brutál jó disztópia, ami ordít a megfilmesítésért, szerintem AI-jal valami elképesztő jó lesz, ha megcsinálják, és egész biztos meg fogják, can't wait. 

Ami még durvaság: holnaptól járunk személyi edzőhöz! Már megvettük a bérletet, voltunk előzetes ismerkedésen, célok egyeztetése stb, vettünk a Lidlben akciós edzőruhákat is, szóval már tényleg csak maga az edzés hiányzik. A terem nincs túl messze, és a napokban ahányszor elmentünk előtte a napokban, elmondtuk, hogy "ide járunk", ami egyelőre viccesnek mondható. Engem nagyon fejbe csapott a tavaly őszi testzsír százalékom, de az edző szerint gyerekjáték lesz, csak izmot kell építeni! Heti 2-szer fogunk járni, ketten együtt, esténként, programnak sem utolsó, bár engem nyomaszt, hogy későn van (fél 8-ra fogunk járni), de az is nyomasztana, ha korán lenne, szóval ezt a kérdést elengedtem, most elkezdjük, az a lényeg.

Fogok csinálni magamról "előtte" fotókat, hogy lássam a változást, bár a fő cél az egészség, így a perimenopauza küszöbén.

Mentál

 A blogvember, lássuk be, nem sikerült, nem ígérek blogcembert sem. Fárasztó, nehéz időszak ez, mindig minden szürke, a melóba' kiderült, hogy van egy pszichopata, és tökre zavar, hogy ennyire benéztem, pedig azt hittem, ennél már fejlettebb az emberismeretem. Eskü jobban zavar, hogy benéztem, mint hogy ténylegesen gáz az arc.

Most az új, világmegváltó gondolatom, képzeljétek, hogy lehet, hogy jelentkezem metálhigiénés képzésre. Még rágom a dolgot, mert levelezőn, munka mellett elég hardcore, bár lehet kérni tanulmányi szabadságot (azt nem tudom, meg is adják-e, de kérni azt lehet), meg erősen kérdéses, felvennének-e egyáltalán, mert bár szerintem erre tényleg, igazán rátermett vagyok, nincsen a múltban olyan segítő tapasztalatom, ami állítólag a felvételinél nagyon sokat számít. Pedig szerintem sok embernek, sokat segítek, csak ez nem intézményes. Nyáron kell jelentkezni, ami most az ablakon kinézve úgy tűnik, mintha sosem jönne el, szóval még van idő ezt meghányni-vetni. 

 Feldobott a Facebook egy pulcsit, mondom ez de jól néz ki, rákattintottam, és az szerepelt a leírásban hogy "kitűnő választás a 45 és 60 közötti korosztálynak". 

Jövőre már belenövök.

Blogvember, suli

 Abból látszik, mennyire nem pörgök a blogszférán, hogy ma vettem észre Milonka blogján, hogy blogvember van. Tavaly szerettem, így megpróbálok így ötödikén bekapcsolódni, remélem, nem diszkvalifikálnak. 

A héten beszálltunk az iskolaválasztás nevű oroszrulettbe. Vagyis próbálunk a realitás talaján maradni. Van olyan ismerősöm, aki 2 elit iskola előkészítő kurzusára járatja a gyerekét (ami a felvétel feltétele), több körös rosták vannak, és nem akarnak lemaradni semmiről. Nekem ez worst practice kategória, de közben meg gyomoridegem van az állami oktatás gondolatától, amit úgy képzelek, ugyanazok a lekopott padok vannak mindenütt a rothadó alma szaggal, mint a mi időnkben + minden tanteremben van egy óriási Orbán-portré, és folyton elfogy a kréta. Közben pedig körzetes suli 6 éve épült, hatalmas, zsírúj, gyalog 10 percre van egy patakparton, és minden környékbeli szülő ódákat zeng róla, szóval elvileg ez egyszerű lenne, de azért szeretnénk kicsit körüljárni a dolgot.

Ma reggel elmentünk egy nagyon jó hírű elit alapítványi suliba nyílt órára, tájékozódni. Nincs túl messze, de a reggeli forgalomban 40 perc volt odaérni, ez már önmagában eléggé eldönti a kérdést. Viszont csodás volt látni azt a felszereltséget, hangulatot, vidám tereket stb., leesett állal néztünk körül. A rendszer nekem túlságosan rugalmasnak tűnik, az órarend az olyan FYI, hogy kábé mi lenne éppen, de a napirendet a gyerekek hangulatához, állapotához igazítják, amit én úgy képzelek, hogy az én szorongó, monotóniatűrő, kereteket szerető gyerekem ül a matek órán, és három másik gyerek hangosan fáradt, ezért lerohannak az udvarra. Szóval szerintem nekünk ez nem biztos, hogy ideális (és a pedagógus is megerősítette, hogy valid szempont, ez nem mindenkinek jó).

Összességében nem kaptunk olyan infót, ami alapján be kéne áldozni a lokálpatriótizmust és a nehezen bimbózó, de bimbózó ovis barátságokat (a többséggel együtt menne itt suliba), viszont lett egy kis rálátásunk, tájékozódni is jobban fogunk tudni, kérdezni is. 

Irreálisan sok energiát sem akarok ebbe tolni, mert öreg vagyok és fáradt, de azért tök izgi, hogy suliba megy a kiscsávó. 

 

Őszi

Na, de rég jártam erre! Beindult az év, a nyárra már alig emlékszünk, minden csípős, nincs egy rongyom, és sok a dolog. Hirtelen karácsony lesz, én mondom. Hová rohan az idő? És miért nem megyünk idén sem Thaiföldre, ahogy eddig egyetlen évben sem, a születésem óta? 

Örömteli dolgok is vannak azért. Például jár a gyerek falmászásra, és nagyon szereti, csillogó szemmel megy be és jön is ki. Továbbra is nehéz neki és félelmetes, de a kognitív feladatok és a mesekörnyezet élvezhető kihívássá teszik neki. Én már izmosabbnak látom így 3 alkalom után, és más helyeken is bátrabb, pl. mászókán, meg itthon is felmászik a bútorokra, mint egy átlagos másfél éves (juhú...). Volt neki iskolaérettségi teszt is az oviban, és a verbális képességei 100%-osak (verbális emlékezet, szövegértés, szókincs stb), ami állítólag nem túl gyakori, viszont egy szilárd alapot fog jelenteni a suliban. Szociálisan is javul, azt látom. Pl. megbeszélték az egyik kisfiúval, hogy átmegy hozzá a múlt héten, és tényleg át is mentünk, játszottak, bár óriás kapcsolódás nem volt, de ez nagy előrelépés. 

A meló is klassz, bár kicsit sok volt most az inger, több napos elvonulás, sok programmal, kis székeken üléssel közel egymáshoz, nulla szabadidővel, meg ilyenek, de talán ez is normalizálódik egy időre, plusz tényleg szerethető, a helyemen vagyok talán.

Csak ne lenne ilyen buzi hideg! 

 

Falmászás

Megvolt a falmászás-felmérés, ami tulajdonképpen egy próbaóra, a szülő is látja, kb. mi a módszertan és hogy zajlik egy foglalkozás, és a hópárducosok is felmérik a gyereket, hol tart, mennyire lehet vele kis csoportban együtt dolgozni stb. 

Szerintem szuper volt, és szívből érzem, hogy ez nagyon kell a gyerekemnek. Kifejezetten nehéz neki, nagyon-nagyon komfortzónán kívüli, de nagyon kitartó volt, beleállt, és a mesés körítés előre lendítette. Meg az oktató nagyon érezte, meddig mehet el, és mikor kell elengednie kicsit. Sokkal többet kihozott belőle, mint amennyit egy saját szülő képes (én már rég megsajnáltam, de nyilvánvalóan túlsajnálom), és már az első alkalom során csomót fejlődött. 4 fős csoportok lesznek, ez kicsit más lesz, mint így, hogy egyedül volt, de szerintem irreálisan fárasztó is lenne ezt mindig egyedül végigcsinálni. 

Azt mondták, nincs még egy mozgásforma, ami ennyire koncentráltan fejleszt, és én is ezt láttam, főleg a játékos feladatos körítéssel - pl. elrejtett az oktató a falon mindenféle színű golyókat, de a sárkány nyaklánca csak 3 színből készült, végig kell menni, keresni a golyókat, és a megfelelő színűeket ledobálni.

 Felfelé egyáltalán nem mert mászni a gyerek, de nem is erőltették, így a talaj felett 30 centivel, biztonságban mászott oldalra. Szerintem szuper ügyes volt ahhoz képest, hogy ő ezekben nem ügyes egyelőre, vagyis inkább nem bátor, de lehet, h ez hülyeség, pont hogy bátor, mert akinek ez könnyű, annak nem kell bátorságot gyűjteni! Olyan büszke vagyok rá. Azt is mondták, hogy okos. Naná.