Hét

Elég durva ez a hét, annyira zajlanak az események. Újabb állásszédelgésben vagyok, képzeljétek! Nem állt szándékomban feltétlenül váltani, de szembe jött egy nagyon szimpinek tűnő lehetőség, amiről aztán tényleg kiderült, hogy szimpi. Túl vagyok egy teamses beszélgetésen, és egy feladat megoldásos prezentáción, már csak egy újabb teamselés van hátra a főnök főnökével (ugyebár ez az a pont, amikor ki szoktam esni, de hátha most nem). Az a jó benne, hogy nincs semmi kényszer, mert itt sem rossz most egyáltalán, csak az MÉG jobb lenne, anyagilag és szakmailag is. Bevallom, az anyagiak is motiválnak, hátha jövőre tudnánk menni nyaralni egy olyan apartmanba, ami nem büdös, például. Dolgozik a csapatban volt kollégám is, aki tök jókat mondott nekem róluk, meg rólam is nekik, ez is olyan effortless pozitívum. Szóval drukkoljatok, de közben ideírom, hogy ha nem sikerül, akkor is jó. Értem? 

Voltunk a héten szemészeten a fiúval, és a doktornő elájult a papírjaitól, hogy ugyebár mi mindenen van túl ez a gyerek és mégis milyen nagy, erős, ügyes-okos, na és a szeme is, koraszülöttként ez egy kétes terület, de mi a legjobb kezeléseket kaptuk, ez már bebizonyosodott, mert 100%-os mindkét szeme, külön-külön is, és ha normálisan magyarázzák neki, hogy kell a kezével mutatni, merre áll a villa, akkor elsőre megérti.  

Holnap megyünk a párom munkahelyére mikulásozni (comingout buli egyúttal, vagy majd néznek rám furán, hogy ezkiafasz, nagynéni?), vasárnap pedig Bödőcs-showra.