Fogadóóra

 Megvolt a hajnali fogadóóra, ahol meghallgattam, hogy a gyerek teljesen visszahúzódó lett, alig vesz részt valamiben, a gyerekekkel elutasító, és a mozgása is nagyon rossz. Kérdezték, szoktunk-e vele kártyázni, társasozni, ilyesmi, mert mikor próbálnak vele ilyet a fejlesztéseken, olyan, mintha sosem csinált volna még ilyet, idegen neki az egész. Szociálisan visszafejlődött szeptember óta, és vigyük gyógytornászhoz. 

Ehhez képest kb. csak ilyeneket játszunk vele, kártya, társas, ő talál ki és rajzol társasokat, szabállyal, bábukat is rajzol és kivág különböző színben stb. Nyilván én nem vagyok ott az oviban, és nem tudom, mi történik pontosan, de számomra egyértelmű, hogy nem AKAR velük játszani. Teljesen leblokkolt, és úgy oldja meg az ovit, hogy amit  csak lehet, kizár. A mozgása azért "rossz", mert megint romlott a sántítása, valszeg nem jó már neki a talpbetét, egy hét múlva lesz kész az új. Szerintem erős bizonytalanság-érzése van a lába miatt, és ilyenkor még jobban befordul, ez volt januárban is, amikor kiderült a lábbetegsége (Köhler-betegség). Szó szerint ki van húzva a lába alól a talaj, és ilyenkor minden nehezebb neki. Próbáltuk összerakni a képet az óvónőkkel és a fejlesztő pedagógusokkal, szerencsére a 4-ből 3 abszolút pozitív és szeretetteljes, a negyedik szerintem jót nem mondott még a gyerekünkről (bár szerintem más gyerekről sem). 

Közben ahová hordjuk csoportos dszit tornára, ott kifejtette a gyógypedagógus (a.k.a. gyerekmágus), hogy a fiú mennyire oldott, és felszabadult, és szuperül érzi magát a tornákon - nagyon jó ilyet is hallani. De kissé összezavarodtam. 

Megyünk gyerekpszichológushoz, elvisszük egy gyógytornászhoz, és kap új talpbetétet, ezeket tudjuk tenni érte. Közben meg a szív szakad meg az ovi miatt, de remélem, ez is csak egy korszak.