Na de az időjárás

Ma mentünk volna Badacsonyba a hétvégére (ahelyett, amit lemondtunk, mert betegek lettünk). Nem megyünk, mert ott 7-10 fok lesz, eső-és szélvihar, szóval így minek. Ezt épp eldöntöttük, amikor csörgött a telefonom, és hívott a dunakanyari apartman tulaja, akitől jövő hét végére foglaltuk le az apartmant, hogy megünnepeljük a 10. évfordulónkat + részt vegyünk a bicikli versenyen (családi táv, 30 km), hogy akkora árvíz lesz, hogy sajnos nem fogunk tudni menni. Víz alatt lesz minden, és még nem is látják a végét az előrejelzésben sem. Pakolnak, ürítenek ki mindent, amit lehet, és ne haragudjak. Asszem, az ő bajuk most nagyobb, borzalmas, mi vár rájuk, illetve még sok mindenki másra. Jól elcsesztük a földet. 

In der Schweiz

 Voltam Zürichben, és bár kis bőröndöt vittem, mégis befért hazafelé a rossz idő, mert pont olyan van most itthon, amilyen kint volt az elmúlt napokban. Nyafoghatnék, de elvittek minket meglepi programként a Lindt csokigyárba, ahol kézzel töltöttük meg krémmel a kis csokigolyókat és dekoráltuk a pralinékat, és a sok fáradt, negyvenes középvezető férfiból és nőből 2 perc alatt lettek 5 éves, végtelenül boldog gyerekek, ahogy kiszálltunk a taxikból, és megláttuk, hová vittek bennünket. Tömény csokiillat, tömény boldogság, hihetetlen. Az aulában csoki szökőkút van.

Érdekes még, hogy a munkában nagy változások előszelei vannak. Volt egy nagyon nehéz helyzet, amit méltatlannak és unfairnek (vagy ezek szinonimák?) éreztem, és hosszas gondolkodás után ki is fejeztem ezt a HR-esnek és a főnököm főnökének, és majdhogynem azt mondták, amit egy korábbi főnököm szokott: igazad van bazdmeg! Csak a bazdmeg nélkül, és kiderült, hogy ők a problémák felismerésében jóval előrébb járnak már, mint én azt remélni mertem, és kivételesen úgy tűnik, hogy van igazság. Már az is üdítő, hogy látva vagyok, és az is, hogy visszajelzést kaptam arra, hogy értékes, hogy ennyire egyenesen és korrektül kommunikálok. És úgy tűnik, a szervezet felépítésében is lesznek ebből következő változások. Nem mintha valaha karrierre, vagy magasabb pozícióra vágytam volna, de szerintem most is jelentős részben csinálom a főnököm munkáját, és úgy vagyok vele, hogy inkább én, mint ő, vagy mint egy idegen külsős. Jövő héten kiderül, lehet aztán, hogy tök máshogy lesz, mint most gondolom, azért elég sok itt a feltételezés.

Addig is eszem egy csokigolyót. 

Mizu

 Jézusom, elröppent majdnem egy hónap, mióta itt jártam. Hogy történhetett ez? 

Berobbant az év, elindult az ovi is. A múlt héten már vittük az ügyeletbe, ami először lelkiismeretfurdalást okozott, mivel a teljes oviból (5 csoportból, azaz 120 gyerekből kb 15-öt vittek), de aztán jól alakult, mert jó kis átmenet volt a lazább napirendű, kisebb csoport. Így nulla stressz volt bennem szeptember 2-án. Márpedig mi lehet fontosabb, mint az ÉN stressz szintem :D (tegyük fel, ez tényleg hat a gyerekre, és akkor máris nem önző, hanem önzetlen vagyok). 

Vígan ovizik, a gyerekekkel kapcsolódás is lassan, de azért láthatóan fejlődik, és úgy összességében mindenben fejlődik, sok örömünk van benne.

A munka viszont sok, bár a fiatalkori éveimhez képest nem annyira, és néha ez a gondolat segít, mert tudom, hogy ennyivel simán elbírok, maximum nem annyira akarok. Vannak némi szervezeti nehézségek, amik nem tudom, hová fognak eszkalálódni, lehet, hogy elszaródik ez az egész itt, de bízom benne, hogy mégsem. 

Az impróval is lesznek változások, 1 ember nem tudja vállalni a fix elköteleződést, és ezzel a kritikus minimum alá csökkentünk. Van egy másik csapat, ahová be tudunk olvadni, és szerintem tök jó lesz, talán ránk is fér. Érdekes, hogy nem bánkódom, inkább kíváncsian várom.