Hétvége

 Megnyitottuk a hétvégén a Balaton-szezont, mivel ugye 40 fokot ígértek, de ebből átlagban 15 eltűnt - azért így is jó volt, imádok hidegben strandolni és vízbe menni, mindent a gyerekért jeligével, ezek sosem fáznak, mint tudjuk. 

Amúgy elég terhelt időszak ez megint. Anyukám pénteken megkapta a "behívót" a kardiológiai beavatkozásra, amire 5 hónapja vártunk. Elég ramatyul van testileg és lelkileg is, szóval örülünk, hogy végre történik valami, de közben félelmetes is. Holnap lesz a beavatkozás, és még mindig nem tudjuk pontosan, mivel jár, és mi lesz utána (jobb lesz-e, vagy ha nem, akkor mitől lesz az). Másfél éve tart a kálvária, 53 kiló, láthatóan fogy az ereje, rossz ezt látni. Apukám is készen van, egyrészt a folyamatos pusztulat hangulat miatt, másrészt aggódik. Én próbáltam a hétvégén külön-külön "tartani" őket, mondani, hogy érthető a rossz állapotuk, hangulatuk, meg kicsit moderálni közöttük is, nyilván ez kb. lehetetlen, de nagyon rossz ezt látni. Hátha tényleg jobban lesz, már ránk férne. 

Vasárnap délután még beugrottunk az USA nagykövetségi családi Pride buliba, nagyon érdekes volt, celebek, politikusok, szivárványcsaládok, hagyományos családok, kaja-pia-tömeg. Állítólag tavaly nem voltak ilyen sokan, igaz, pl. mi sem voltunk ott tavaly. 

Nemalvás

 Mostanság olyan napjaink vannak, hogy a gyerek hajnali 3-kor kel és nem alszik vissza, vagy 4.40-kor kel és nem alszik vissza, vagy 4.15-kor kel és utána több részletben még 1 órát alszik. 

Ha hétvége van, akkor hiába kelt gyakorlatilag még éjjel, nem alszik délután. Ha ovi van, akkor ott szerencsére alszik. 

Nem tudom már szavakba önteni a nemalvás kínt, hogy tényleg baszki 5 éves lassan, és ebben élünk. Persze ezek csak rossz periódusok, de jó periódus nincs, vagyis a 6-kor kelés számít annak.

Szerintem én már sejt szinten károsodtam, kivan az idegrendszerem és hányingerem van. Az éjszakákba vetett bizalmamat kérem szépen, meg magát az alvást mint olyant. Minimum dupla öregedés ez így szerintem, és nem csak az ősz hajszálakra gondolok, azoknak már tökmindegy. És persze őt is sajnálom, sőt elsősorban őt (bár menjen csak panaszkodni a saját blogjára :D), mert egy kisgyereknek ez iszonyú kevés. Érzésem szerint fejlődési ugrások ezek, plusz hamar világosodik és ennek örülnek a kakasok is. 

Legalább van miért várni a telet.

Nyárelő

 Furán nem-indul ez a nyár. De azért persze majd lassan kierőltetjük, amit lehet. Nyilván nincs nyári idő, de emellett kellemetlenül sok a munka is (mondjuk a teherbírásom, vagy még inkább a munkakedvem nem annyira nő az évek során). 

És eddig eléggé fogalmatlanok voltunk azon a téren is, hogy egyáltalán mi a faszt fogunk csinálni a nyáron. Az ovi szünet szerencsére lefekteti az időbeni kereteket. A szabi kivételen túl jó lenne idén külföldön nyaralni, ez tavaly anyagi okok miatt nem jött össze. Na és hosszas keresgélés után végre rájöttünk, hogy mi az a célpont, ami elérhető fizikailag is és anyagilag is lehozható, és tetszene a gyereknek, meg nekünk is. Szerintem ma foglalunk is szállást, már megvan a shortlist. Horvátország, Nin lett a befutó, homokos partszakaszokkal, 7 órányira autóval. 

Ami még segít orientálódni időben, az az, hogy megvolt az ovis évzáró/ballagás, és 20 perces műsort adtak a gyerekek, ami inkább volt körjátékok sorozata, mint igazi előadás, és éppen ezért tökre élvezték a gyerekek, és annyira jó volt nézni őket. A mi fiunkról is kiderült, hogy lubickol ezekben, ami mondhatni új infó. 

Pl. van egy olyan körjáték, hogy páratlanul vannak, és egy gyerek áll a kör közepén, és hirtelen párt kell találni, és akinek nem jut, az áll be a kövi kör elejére stb. Na és amikor a mi kisfiunknak nem jutott pár, szinte szorongtam, hogy a kövi körben legyen párja, de egy rámenős kislány azonnal elkapta. Aztán mondták az óvónénik, hogy a próbákon kifigyelték, hogy a fiúcska direkt nem szerez párt, mert szeret a kör közepén lenni - és tényleg így is tűnt. Mennyire involválódunk szülőként, az is döbbenetes, gondolom, nekünk is kéne valami körjáték, amiben gyakoroljuk a gyerekről leválást - MAJD EGYSZER.