Athén

 Az athéni útról még eddig nem sikerült szót ejtenem, mert eléggé bedaráltak a mindennapok. Na de most. 

Alapvetően minden elvárásomat felülmúlta mind a szakmai, mind a szabadidős rész, és bár iszonyú fárasztó volt, jól éreztem magamat. Nagyon érdekes, hogy amióta anyuka vagyok, nem volt huzamosan ilyen sok idő (de a töredéke sem), mikor nem kell készenlétben lenni valamilyen módon. Persze ennek az árnyoldala, hogy ha szükség lenne rám sem tudnék ott teremni, de tudtam, hogy jó kezekben van, így ezt teljesen el tudtam engedni. Tök jó volt a sok új inger, a nemzetközi környezet, még egy house clubban is voltunk, ami fura, de este 11-kor már fullon volt, és éjjel fél 2-ig táncoltunk a külföldi kollégákkal. 

Az itthoniak előtt le a kalappal, a kedvesem mindenben maximálisan helyt állt, még fodrásznál és oltáson (!) is voltak, és olyan biztonságos és nyugodt légkörben, hogy a gyerek egyáltalán nem borult meg az 5 nap alatt. Minden nap videochateltünk, és az ujján számolta a napokat, és mondta, hogy "te is nagyon hiányzol Anya", de szépen fegyelmezetten várt, és mindennél jobb volt újra megölelni. 

Úgyhogy sok szempontból adott töltést a múlt hét, egyáltalán nem is hittem volna.