Több okból baszott szét az ideg mostanában, nem tudom, mi a jobb, ha írok róla, vagy ha megpróbálom elfojtani (lol). Tehát.

Voltunk fogadóórán az oviban, és azt üzente nekem az igazgató (találkozni vele végül nem sikerült), hogy legközelebb ne vigyem ki a gyereket, ha veri az anyja a másik gyereket, mert azzal én azt sugallom, hogy az ovi nem biztonságos. Eléggé elrepült a frizurám... Aztán jött egy szólam arról, hogy régen ehetett a gyerekek popójára csapni, és különben is, nem tudjuk a hátteret, de ez az anyuka mekkora hős. Nem is akarom tudni a hátteret, de tényleg nekem kéne ehhez alkalmazkodni, és normalizálni ezt a viselkedést? (Költői kérdés.) Amúgy szomorú volt hallgatni, mennyire nem oldódik fel és nem érzi jól magát a gyerek. Az egyik óvónénit nem szereti, és ezt a néni is érzi, mondta is, és ő sokkal negatívabban nyilatkozik a gyerekről, mint a másik, akit szeret, érdekes ez. A másik több pozitívumot és reménykeltő dolgot tudott mondani, de az biztos, hogy nagy a kínlódás. Szív megszakad.

A szomszéd pedig átjött, hogy 1 méterrel átlóg a támfal és bontsuk le. Nyilván nem lóg át, de nem tudom, hová fog ez is vezetni.

A Cég Aki Már Egyszer Kikukázott pedig azóta sem jelzett vissza, nem tartva a már eltolt visszajelzési határidőt sem. Jó lenne már lezárni azt is, és felfoghatatlan, hogy ők hívnak egy pozícióra, és visszajelezni sem sikerül, pedig teljesen egyértelmű, hogy másik jelölttel mennek tovább, csak még nincs aláírva a szerződés. Nem fogom fel az ilyen bánásmódot.