Nem igazán javult a hétvégén a sántítás, talán egy icipicit, viszont egész hősiesen felfogja és tartja a nem-ugrálást a gyermek, szerintem kb. 50 százalékosan, ami az előzetes elvárásaimat felülmúlja. Dolgozik szépen a matricás és feladatos füzetekkel, és gyártja sorban a vízfestményeket. Azt imádom benne, hogy mindegyikhez van valami sztori. A kedvencem egy random vonalakat és karikákat tartalmazó mű, ami "egy autó puzzle, csak még össze kell rakni". 

Elmentek a másik anyukájával megjavíttatni a lemezjátszót, így bakeliten hallgatnak meséket és dalokat, csupa izgalom.

Ami még érdekesség, hogy anno másfél évvel ezelőtt, az állásszédelgéseim elején volt egy pozíció, ami minden szempontból nagyon tetszett, feladatkör, lokáció, csapat (amennyire fel tudtam mérni), juttatási csomag is megfelelt volna, és volt jópár kör, és már le is okéztak félig, amikor kiderült, hogy van még egy nemzetközi kör, és utána hetekre eltűntek, majd jött egy semmitmondó elutasítás.

Na és ez a cég most fejvadászon keresztül megkeresett engem, ami kicsit rejtélyesen indult, mert a fejvadász először egy titoktartási nyilatkozatot kért, és csak utána mondta el, miről, kiről van szó, és nekem az egészhez semmi kedvem nem volt, mérsékelten sem érdekelt, és majdnem nem küldtem vissza és lemondtam a picsába az egészet, de aztán győzött a kíváncsiság, na és akkor kiderült, hogy ezeknél van egy új lehetőség, és nagyon szeretnék, ha beszállnék a kiválasztási folyamatba. A fizetés 40 százalékkal magasabb, mint a mostani bérem... és én nagyon szerettem volna ott dolgozni, szóval igent mondtam a folytatásra. 

Most várom, hogy hívjanak. 3 kör lesz, és lehet, hogy a végén megint megszívatnak, de akkor már addig nem nyugszom, amíg harmadszor is meg nem szívatnak, mégiscsak mitikus szám a 3.