Rájöttem, hogy tényleg a mának kell élni. Legalábbis jelen élethelyzetemben, felesleges tervezni bármit is. Amint van kis szabadidőm, egyből cselekedni kell, olvasni, tornázni, barátokkal ebédelni, élni. Mert úgyis bármikor lecsap a szar cunami. Múlt héten pl. a gyerek a "3 napos láz" nevű betegséget pipálta ki. Ő nem az a lázas fajta, most meg 3 napig nehezen csillapítható, 39-40 fokos láza volt, amit a gyógyszer mindig pár órára levitt, aztán vissza ugrott. 72 óra múlva hirtelen megszűnt ez az állapot, és jöttek a kiütések. De olyan aranyos volt lázasan, be nem állt a szája, összevissza szövegelt, és mikor be akartuk takarni, azt mondta, "köszönöm szépen, nem kérem."

Ma újra bölcsiben van, és én tornáztam, hajat festettem, zenét hallgattam, ettem-ittam, és még lenyomok egy Aldit is. Aztán hazahozom a kölyköt és irány az impro, ha addig nem üt be semmi.