Onnan tudni, hogy ősz van, hogy sétálunk az utcán, és könnyű lepottyant dióra bukkanni. Rálépek, reccsen, és miközben sétálunk tovább, elmajszolom a darabkákat. Annyira szeretem ezt.
Az állandó takony miatti bölcsi kerülés következménye, hogy jól összenőttünk a gyerekkel. Nagyokat sétálunk, beszélgetünk, időnként vitázunk azon, hogy szabad-e a földre köpni a félig megrágott sajtos rudat (spoiler: nem), szóval most nagyon cuki korszaka van, és túlnyomórészt kezelhető is, az alváson kívül minden területen. Próbált ő is diót törni, de a 13 kilója nem elég hozzá, és főleg kigurul alóla a dió, amit viccesnek talál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése