Csodaszép helyeken járunk, egy nagy görög szigeten. A görögök csúcs jó fejek, a partok gyönyörűek és sokfélék, este forró szellő fújdogál, benne a faszén és a tenger illata, és tegnap egy olyan helyen voltunk, ahol a part egyik fele tele volt szorfosokkel, a másik fele pedig kite-o sokkal, es kifigyeltem a kite-ot, és annyira kipróbálnám, de az minimum fél napos program, és akkor itt jön az, hogy kisgyerekkel azért elég párhuzamos valosagok vannak, hogy mi és hogy fér bele egy napba gyerekkel vs. nélküle. Eléggé megviselte az út a gyereket, mert késő éjjel értünk ide, és úgy tűnt, relative jol bírta, de azóta is tök fáradt szegény, ami miatt sajnálom, meg magunkat is. Én összesen ennyiszer nem csaptam őt ordítva kapalozva a hónom alá (mindketten ordítva kapaloztunk), mint itt 3 nap alatt, ami azért erősen csőd-érzés (belülről nézve. Ha más anyuka kényszerül erre, tökre megértem es sajnálom). Na de nyaralni király, és a kisfiunk mindennek örül, minden tetszik neki, a repulestol a hangyaig bezárólag, és nekem konstans öröm forrás, hogy nincs munkám, ami elegge paradoxon az otthoni helyzetekhez képest, de ez van, istenien döntöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése