Nyári

 Azt mondta ma az egyik kollégám, hogy szerinte blogot kéne írnom, biztos tök jó lenne. Mondtam á, kinek van erre ideje, meg egyáltalán, minek.. :D mondjuk tényleg nem sok időt keresek erre mostanában. 

Mindjárt lepereg a nyár, nekem előjön ilyenkor a szüléssel kapcsolatos PTSD-m, menetrendszerűen, de talán évről évre halványulva. Rajtam kívül szinte mindenki szabin lesz, és bár van csomó feladatom, nincs időnyomás, és a végén kapkodás lesz, cserébe most szét fogom magam unni. Logikus lenne, hogy akkor inkább haladjak a feladataimmal, nem? 

Az időjárás pedig szerintem őszies. És idén nem is döglöttem még meg úgy istenigazából a melegtől, nem tudom, megússzuk-e, bár remélem, azért lesz még nyár. 

Back 2 life, back 2 reality

 Ma elindultak újra a szürke hétköznapok, és döbbenetes, hogy július közepe van, és szinte az összes nyári szabadságomon túl vagyok, sőt, szinte az egész évesen. Nem volt még ilyen, de hát ezt is ki kell próbálni, alkalmazkodva az ovi szünethez, ami múlt hét pénteken véget ért. Jövőre már talán vállalható lesz 1-2 hét napközis tábor, és akkor nagyobb lesz a rugalmasságunk.

A munka enyhén szólva fáj, másfél órája ülök a gép előtt, és határozottan úgy érzem, hogy ennyi elég is volt... a home office hátránya, hogy nincs az, hogy fél napot kávézok meg dumálgatok a kollégákkal akklimatizálódás céljából, hanem azonnal darálom az emaileket. Na de ez ilyen, vissza kell rázódni.

A gyerek fél éjjel forgolódva virrasztott, nem tudom nem meglátni az összefüggést az ovi kezdéssel, és ez eléggé szívszorongató. Reggel aztán alig bírtuk felkelteni. De onnan nem tűnt úgy, mint aki nagyon nem akarna menni oviba, szépen elkészült, és mivel ügyelet van, több csoport kerül összevonásra (másik oviból is jönnek), ezért a nyárra "átmeneti" jelet kapnak. Neki maradhatott volna a szokásos maci, de azt mondta: "elfogadom a bögrét a nyárra", szóval kis kalandvágy csillant fel benne. 

Garda-tó

 Balkéz felől rózsaszín égbolt, kései naplemente a Garda-tó fölött, jobb kéz felől szép címkéjű és hidegen egész jó olasz vörösbor, a velencei régióból. A gyereket ma nem én altatom, így felszerelkezve kiültem a teraszra, várva az "alszik" üzenetet. Laptopról írok, ami nyilván abból a lúzerségből fakad, hogy foglalkoznom kellett 5 percet munkával, de a 2 hetes szabim alatt ez a 3. ötperc, kibírható.

Egy igazi nyugat-európai gyerekparadicsom kempingben vagyunk, ebből kiderül, hogy ez nem pont az, ahová egy felnőtt önszántából (mármint gyerek nélkül :)) jönne, de közben meg annyira jól ki van itt találva minden, és annyira gyerekbarát, hogy így lehet családostul kellemesen nyaralni. Pl. a bungalónk előtt 10 méterrel vannak a medencék, ami elsőre rémisztőnek tűnt, de szigorúan 10-től 7-ig vannak nyitva, így nem zavaró a ricsaj. Olyan kis vízicsúszdák vannak, amik pici gyerekeknek is jók, és realizálom, hogy ez a generáció már úgy fog felnőni, hogy nem gondolja azt, hogy a vízicsúszdázás kötelező velejárója, hogy az illesztéseknél szétvágja a segged. Tuti nyápicok lesznek így! 

Magyar szót egyet sem hallottunk itt, magyar rendszámot sem láttunk, igaz, német szerveren volt a laptop, amikor kerestük a szállást. Csak dánok, németek, osztrákok, angolok, hollandok vannak, és amúgy tök kulturált mindenki, akivel összefutunk. Meztelenül szaladgálni például csak az én fiam szokott. 

A fő "probléma" itt, hogy nagyon sok a látni-és csinálnivaló, így óhatatlan a FOMO, de első nap eldöntöttük, hogy felvesszük azt a mindsetet, hogy úgyis visszajövünk még ide, a Garda-tóhoz. Rengeteg a gyönyörűség. Ma megnéztünk egy családi citromgazdaságot, limonádé-és limoncino (=limoncello, csak itt így hívják) kóstolóval, aztán egy sajt manufaktúrát sajtkóstolóval, és közben leanderek, citromfák, tűlevelűek, kék víz, magas hegyekkel a partján, villák, olajbogyó, espresso macchiato soja, fagyi, fagyi, fagyi, hát kurvajó itt, na. 

Már csak 1 napunk van, és már kicsit hiányzik az otthon, de hazamenni nincs kedvem. A gyerek egész jól bírja, 2 idegenvezetős túrát is végigcsináltunk, és még tetszett is neki, a fejemen is csak közepesen ugrál a túlpörgéstől, élvezi a pancsolást, sokat rajzol és fest, és nem mondom, hogy nem repes titkon a szívem a gondolatra, hogy jövő héten már van óvoda, de szerintem egész jó neki is ez a nyaralás. 

Holiday

 Citromültetvény. Limoncello, sajt, szalámi és borkóstolás. Hajókirándulás. (Remélhetőleg) nem büdös apartman. Hűvös tó meleg forrásokkal. Ezek várnak ránk a jövő héten, a Garda-tónál, 1 héten keresztül, 2 hétnyi szabiba beágyazva. Nagyon várjuk, csak kicsit messze van. De már csak térben, nem időben, legalább.

Eddig amúgy jó a nyár, időben érdemes elkezdeni, már balatonoztunk is egyet, ahol amúgy alig van valaki, ami kellemes, csak tönkre ne menjenek a kedvenc büféink és bisztróink. Külön élmény, hogy ahogy nő a gyerek, ugyanazokon a helyszíneken évről évre tök mást kell csinálni, idén pl. nagyot megy a feliratok olvasása (pl. pep-si, szótagolva szigorúan, s-sel ejtve, nem sz-szel), és végre kinőttük a bokáig érő vizet és lehet menni vadul karúszózni a rendes méretű vízbe. (Én nem karúszózom, hanem úszógumizom, de azt egész évben.) A tavalyi happy place madárles mellett már alig lassítunk, ahogy elmegyünk mellette, ami miatt kicsit fáj a szívem, dehát haladni kell a korral. 

Úgyhogy most elhasználom az összes szabim, cserébe egész augusztusban dolgozom, amikor viszont mindenki más szabin lesz, tehát nem tud engem b@szogatni.