Őrületes tempóban vágtázik az idő. Rengeteg a szünet, húsvét, tavasz, május 1, már nem is tudom, milyen az 5 napos munkahét, és azért ez eléggé felbolydít. Most dicsekszem vagy panaszkodom? Nem panasz semmiképp.
Holnap megyünk túrázni, a városka szervezi, ahol élünk, 7 km hegyre fel, és aztán célszerű hazajönni is, szóval 14 km. Izgi lesz, tökre várom, főleg hogy a gyerek hogy bírja majd, de szerintem jól fogja. Az idő is kegyes lesz, úgy tűnik.
Múlt hétvégén Balatonon voltunk, és szétáztunk-szétfagytunk, a ház kifűthetetlen és nyirkos, de aztán jó idő lett, és a gyerek nagyon rákapott a bicajra, olyan gyorsan teker, hogy rollerrel már problémásan érem utol, és ez egy újabb idegbaj, mint rájöttem, állandóan ordítani, hogy ÁLLJ MEG AUTÓÓÓ és kicsit leszarja, nem tudom, hogy neveljem meg. Egyelőre rajta a pótkerék, de a tekerés már szépen megy, szóval várjuk a hajlandóságot a pótkerék nélküliségre. Olyanokat mond közben, hogy "Anya! Szerintem arra csapassuk!" Végtelen jófejnek tartom amúgy a gyerekemet, nagyon élvezte a szünetet, tele van energiával, és úgy ad puszit, ahogy senki. Remélem, boldog ember lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése