Kellemes napnak ígérkezik az idei tavasz, viccelődtünk vele tegnap. Amúgy tényleg rohadt jó, fotózom a nárciszaimat meg a jácintokat meg a tulipánokat. Sajnos egy adag az ősszel ültetettek közül nem hajtott ki, ami elég bosszantó. Megmetszettük a körtefát és a szőlőlugast is, ez utóbbit végre rendesen, de szerintem idén is el fog kanászodni, egyszerűen nyár közepére mindig kicsúszik a kezünkből az irányítás, őrült indák nőnek mindenfelé. Mivel lugas, alulról nem látom, mit kéne levágni, csak ha messzebb megyek, ahonnét viszont nem érem el.
Múlt héten Balatonon voltunk, dacolva az időjárás előrejelzéssel, és milyen jól tettük! Pesten hideg volt és eső, Badacsonyban 15 fok és erőlködött a napsütés, gyönyörű volt. Kedves barátnőméknél voltunk, és nekik van rendes fafűtéses dézsájuk a kertben, és a kedvünkért felfűtötte röpke 4-5 óra alatt, hogy aztán fél órát fürödjünk benne, lelkiismeret furdalásom is volt. Tök macerás amúgy elutazni, összepakolni, lecuccolni, kutyát és hűtős dolgokat elrendezni, 3 órát autózni, de annyira megéri, menni kell.
Nehezítő tényező volt, hogy az utazás előtti este extrém sportoltam, és meg is sérültem: kidobtam a kukába valamit, és beállt a derekam. Az a fajta mozdulat volt, amiről az ember abban a pillanatban tudja, hogy ez most valami giga szívás lesz. Pár másodpercig próbáltam a tagadásba menekülni, de félig nyitott bicska pózban álltam a konyha közepén, és percekig terveztem, hogyan fogok megpróbálni eljutni a kanapé közelébe. Sajnos ősszel volt egy hasonló (akkor a mosógépbe pakoltam be - én, az örök nyughatatlan), és akkor kb. 3 hónapig tartott a regenerálódás. Ilyen kilátásokkal, utazás előtti napon eléggé elszomorodtam. Aztán másnap reggel éreztem, hogy végülis járóképes vagyok, max lassan megyek, és így is tettem. A sós dézsavíz is segített szerintem. Másfél hét telt el azóta, és nem mondom, hogy nem is érzem, de rollerrel megyek az oviba. Kurvára kéne tornázni, még most, mielőtt beüt a perimenopauza.
