Képzeljétek, ma elfogadtam egy állást! Nem tudom, volt-e nekem már ilyen életemben, hogy valami ennyire simán, különösebb erőlködés és extra erőfeszítés nélkül sikerüljön. Voltak a folyamatban kacifántok, ami a Leendő Új Munkahelyem (LÚM) szerint rendkívül sok rugalmasságot kívánt tőlem, és nagyon szabadkoznak miatta, de ezek olyan dolgok, amiknél én csak ezerszer rosszabbakat láttam máshol. Nagyon normálisnak tűnnek, szakmailag is érdekesebbnek tűnik, anyagilag pedig jelentős előrelépés - így van esélyünk jövőre egy nem büdös apartmant bérelni például, jó eséllyel. Nem panaszkodom, mert sokkal jobban élünk rengeteg embernél, de az infláció és a támfal eléggé elszegényített az utóbbi években, és most egy kicsit könnyebb lesz. Nem mellesleg közelebb is van.
Örülök, hogy meghoztam a döntést, január 7-én fogok tudni felmondani, addig azért bennem lesz az izgalom, hogy "mit szólnak", meg azért én szerettem itt is dolgozni. Remélem, az újat is fogom szeretni, úgy érzem, igen.