Falak

 A támfal-mizériát nem is meséltem még. Lejtős utcában lakunk, és a kerteket egymástól támfalak választják el, így mindenki viszonylag vízszintes kertet élvezhet. Viszonylag csík alakúak a telkek, így nekünk van 1 db 30 méter hosszú, 2 és fél méter magas, és 1 db 10 méter hosszú, 3 méter magas támfalunk. (Ez eddig úgy hangzik, mint egy árajánlat-kérés.)

Na és ezek a falak hirtelen, drasztikus romlásnak indultak. Ferdék lettek, az egyikből letört egy darab, az önkormányzat szerint is és a józan ész szerint is életveszélyessé vált. Mint kiderült, a hosszabbik falnak nem ástak anno alapot, csak lebaszták a placcra a zsaluköveket és falat építettek belőlük. Részben számítottunk erre, de az alsó rész nemrég került a család tulajdonába, és a fal jelentős részét nem láttuk eddig, mert a dzsuva retek kupac kitakarta.

Jöttek kb. 8-an árajánlatot adni, ebből a fele elmenekült, annyira nehezen megközelíthető és rossz állapotú az egész - nem könnyű pénzkereset, az biztos. Végül találtunk valakit, aki nem 35 milliós ajánlatot adott (+ÁFA természetesen - ez volt a csúcs, de ennyiért még mindig lehet akár lakást is venni), és emberileg is normálisnak tűnt. Na ők lassan 2 hete dolgoznak nálunk. Kő kövön nem marad, anyagilag teljesen mínuszba fordulunk, és még csak szép sem lesz, csak simán elhárul a veszély. Abban bízunk, hogy ez olyan műszaki megoldás, hogy legközelebb az unokáknak kell ezzel majd foglalkozniuk, ha még ebben az országban fognak élni.