A blogvember, lássuk be, nem sikerült, nem ígérek blogcembert sem. Fárasztó, nehéz időszak ez, mindig minden szürke, a melóba' kiderült, hogy van egy pszichopata, és tökre zavar, hogy ennyire benéztem, pedig azt hittem, ennél már fejlettebb az emberismeretem. Eskü jobban zavar, hogy benéztem, mint hogy ténylegesen gáz az arc.
Most az új, világmegváltó gondolatom, képzeljétek, hogy lehet, hogy jelentkezem metálhigiénés képzésre. Még rágom a dolgot, mert levelezőn, munka mellett elég hardcore, bár lehet kérni tanulmányi szabadságot (azt nem tudom, meg is adják-e, de kérni azt lehet), meg erősen kérdéses, felvennének-e egyáltalán, mert bár szerintem erre tényleg, igazán rátermett vagyok, nincsen a múltban olyan segítő tapasztalatom, ami állítólag a felvételinél nagyon sokat számít. Pedig szerintem sok embernek, sokat segítek, csak ez nem intézményes. Nyáron kell jelentkezni, ami most az ablakon kinézve úgy tűnik, mintha sosem jönne el, szóval még van idő ezt meghányni-vetni.
