Na, de rég jártam erre! Beindult az év, a nyárra már alig emlékszünk, minden csípős, nincs egy rongyom, és sok a dolog. Hirtelen karácsony lesz, én mondom. Hová rohan az idő? És miért nem megyünk idén sem Thaiföldre, ahogy eddig egyetlen évben sem, a születésem óta?
Örömteli dolgok is vannak azért. Például jár a gyerek falmászásra, és nagyon szereti, csillogó szemmel megy be és jön is ki. Továbbra is nehéz neki és félelmetes, de a kognitív feladatok és a mesekörnyezet élvezhető kihívássá teszik neki. Én már izmosabbnak látom így 3 alkalom után, és más helyeken is bátrabb, pl. mászókán, meg itthon is felmászik a bútorokra, mint egy átlagos másfél éves (juhú...). Volt neki iskolaérettségi teszt is az oviban, és a verbális képességei 100%-osak (verbális emlékezet, szövegértés, szókincs stb), ami állítólag nem túl gyakori, viszont egy szilárd alapot fog jelenteni a suliban. Szociálisan is javul, azt látom. Pl. megbeszélték az egyik kisfiúval, hogy átmegy hozzá a múlt héten, és tényleg át is mentünk, játszottak, bár óriás kapcsolódás nem volt, de ez nagy előrelépés.
A meló is klassz, bár kicsit sok volt most az inger, több napos elvonulás, sok programmal, kis székeken üléssel közel egymáshoz, nulla szabadidővel, meg ilyenek, de talán ez is normalizálódik egy időre, plusz tényleg szerethető, a helyemen vagyok talán.
Csak ne lenne ilyen buzi hideg!
