Megvolt a falmászás-felmérés, ami tulajdonképpen egy próbaóra, a szülő is látja, kb. mi a módszertan és hogy zajlik egy foglalkozás, és a hópárducosok is felmérik a gyereket, hol tart, mennyire lehet vele kis csoportban együtt dolgozni stb.
Szerintem szuper volt, és szívből érzem, hogy ez nagyon kell a gyerekemnek. Kifejezetten nehéz neki, nagyon-nagyon komfortzónán kívüli, de nagyon kitartó volt, beleállt, és a mesés körítés előre lendítette. Meg az oktató nagyon érezte, meddig mehet el, és mikor kell elengednie kicsit. Sokkal többet kihozott belőle, mint amennyit egy saját szülő képes (én már rég megsajnáltam, de nyilvánvalóan túlsajnálom), és már az első alkalom során csomót fejlődött. 4 fős csoportok lesznek, ez kicsit más lesz, mint így, hogy egyedül volt, de szerintem irreálisan fárasztó is lenne ezt mindig egyedül végigcsinálni.
Azt mondták, nincs még egy mozgásforma, ami ennyire koncentráltan fejleszt, és én is ezt láttam, főleg a játékos feladatos körítéssel - pl. elrejtett az oktató a falon mindenféle színű golyókat, de a sárkány nyaklánca csak 3 színből készült, végig kell menni, keresni a golyókat, és a megfelelő színűeket ledobálni.
Felfelé egyáltalán nem mert mászni a gyerek, de nem is erőltették, így a talaj felett 30 centivel, biztonságban mászott oldalra. Szerintem szuper ügyes volt ahhoz képest, hogy ő ezekben nem ügyes egyelőre, vagyis inkább nem bátor, de lehet, h ez hülyeség, pont hogy bátor, mert akinek ez könnyű, annak nem kell bátorságot gyűjteni! Olyan büszke vagyok rá. Azt is mondták, hogy okos. Naná.
