Boldog szülinapok

 Sikeresen lebonyolítottuk a hétvégi születésnapi rendezvénysorozatot, igazából a szombati családi buli és a vasárnapi gyerekzsúr is szuperül sikerült, mondjuk elég fárasztó is volt, de örülök, hogy bevállaltuk. A családdal tök jó volt együtt lenni, a pokoli meleg miatt benti-légkondis ebéd volt, nagymamámat tapssal ünnepeltük, hogy karból felhúzta magát a lépcsőn a lakásig (nem mindegy a kézilabdás múlt, bár vagy 50 éve abbahagyta), ettünk-ittunk-tortáztunk, játszottunk Hitstert, ami szerintem az egyik legszórakoztatóbb játék, zene részleteket kell hallgatni QR kódok alapján Spotify-on, és sorba tenni időrendben, és tök vicces, hogy apukám mindent kb évszámra pontosan tud 1958 és 1980 között, a későbbi dalokban mi, "fiatalok" jeleskedtünk, de tök szórakoztató tényleg.

Tortát is saját kezűleg csináltunk, erre elment kb az egész pénteki home office nap, kettőnknek, de szép is lett és finom is, meg hát ez volt a gyerek kívánsága, már rég kinézte egy édességes-böngészős-mesekönyből. Kakaós piskóta, mascarponés-fehércsokis krém, meggyes rétegekkel. 

A vasárnapi zsúr egyszerűbb volt, bolti torta (fagyi!), alap szendvicsek, pogácsa, medencézés, mindenki jól érezte magát, és boldog volt az ünnepelt is. 

Most egyedül ülök az irodában, ami azért elég pihentető, csak most már haladni kéne a munkával is. 

6

 Holnap lesz 6 éves a kismókus. Nehéz időszak ez, nem a felhőtlen örömé, hiszen 6 éve tragikus dolgok történtek, illetve lógott a levegőben a tragédia, és nekem ilyenkor évről évre minden előjön. Közben meg maximálisan megérdemli, hogy alaposan megünnepeljük, és örüljünk az életének, ami szintén meg is történik, párhuzamosan - erre lehet mondani, hogy vegyesek az érzéseink.

Holnap lesz nagy családi buli, elkészítettük neki a tortát, amit már régen kinézett egy szakácskönyvből, és elég macerás (fehércsokis-mascarponés-meggyes), főleg nekem, aki 2 évente süt tortát, de ma ketten összehoztuk, a hűtőben várja, hogy holnapra összeérjenek az ízek. Ajándékok betárazva, a fő ajándék egy festőállvány készlet lesz, 2 pici vászonnal, festékekkel, meg még csomó mindent kap, amit ahogy meghozta a futár, el is dugtam, szóval majd rácsodálkozom, hogy mik ezek, mert már nem emlékszem.

Vasárnap pedig zsúr lesz! 2 gyereket hívott meg, szóval mini-zsúr, de nem is bánom, első zsúrnak pont jó lesz, komfortos. Meleg lesz, majd medencéznek meg tortáznak (én pedig piálok a szülőkkel). 

Színes

- Te, Józsi! Van még abból a szutyokból?

- Abból a színes szarból? Nem tudom!

Eladók próbáltak így segíteni az OBI vásárlójának. 

Hangosan nevettem, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a terméknek, amiből a webáruház szerint 35 db-nak kéne lennie készleten, csak a hűlt helyét találtuk. Kerestünk egy eladót, egy szomorú nénit találtunk formaruhában, aki kérdésünkre csak még szomorúbb lett, és hirtelen faképnél hagyott minket (szó nélkül sarkon fordult és eltűnt), reméltük, hogy segítségért megy. Így is lett, megérkezett egy bácsi egy emelőszerkezettel, amire felállt és felvitette magát a polc tetejére, amit molinó takart, és fellibbentette a molinót, és olyan kupi volt mögötte, mint itthon. Meg is tetszett az ötlet, hogy takarjuk itthon is molinóval a káoszt. 

Nem találta meg a keresett terméket, és ő is eltűnt, de az ismert minta miatt már egész komolyan hittünk benne, hogy a mi színes szutykunkat keresi. 20 percet vártunk a leárazott kerti bútorokon ücsörögve, és közben találgattuk, hogy hová tűnt, ebédelni/cigizni/kakilni, vagy elnyelte a raktár? Előkerült aztán diadalittas ábrázattal, és rosszul is éreztem magam az ebéd/ciki/kakilás teóriám miatt, úgyhogy végül 3-at is vettünk a színes szutyokból, ami teljesen indokolatlan, de előbb-utóbb elfogy. 

Fal

 Új izgalomban vagyok. Ovis javaslatra elvittem a gyereket egy gyógytornász/dévényeshez, mert bizonytalan a mozgása, és az agyféltekék közötti együttműködése is nehézkesnek látszik, valamint sokkal okosabb, mint amilyen ügyes, és ennek csak egyik komponense, hogy okos, a másik az, hogy nem annyira ügyes. 

Az újabb néninek (akihez vittem) rengeteg ötlete és kérdése volt, nem érti, mérnem szereti a gyerek a hintát, amikor már kis korban hintáztattuk, meg nem érti az elakadásokat, hiszen megvolt rendesen a kúszás-mászás, mondom érdekes, eddig más azt nem értette, hogyhogy életben van és egészséges, na mindegy, nyilván sok mindenben igaza volt, én pedig defenzív-anyatigris vagyok. Erősíteni kell a törzsizomzatát és a felsőtestét, és ehhez kéne valami sportot keresni, mondta. Úszás jó, de nem az igazi, mert lassan erősít meg, mondta. Ha lány lenne, balettre küldené, mondta. De hát fiú, mondtam. Hát igen, mondta. Nincs-e az oviban labdás torna (?), kérdezte. Nincs, mondtam. Maradjunk a létező sportok világában, ne találjunk ki újakat, gondoltam. Ilyen útravalókkal engedett minket haza.

Na de mi rájöttünk, hogy a falmászás lesz az igazi! Némi kutakodás után találtam fejlesztő falmászást, és jelentkeztem is. A leírást olvasva pont nekünk találták ki, gyógypedagógus tartja, pont a hozzánk hasonló ép, de elakadásban lévő gyerekeknek. Iszonyú drága, de ha segít, akkor potom pénz. Most várom, hogy visszahívjanak, menjünk felmérésre, legyen megfelelő időpont, és tetsszen is a gyereknek - ez utóbbit nehezen képzelem el, de ha cukorfalat a pedagógus, akkor működhet. Nem utolsósorban pedig a falmászás tök menő szerintem, ami lássuk be, a legfontosabb kritérium. 

Boa

 Az a közös Kós Hubertben és bennem, hogy pénteken mindketten hánytunk. Amiben különbözünk: ő előtte nyert egy VB aranyat, rólam ez nem mondható el.

Elkaptam a gyerektől az új kórságot, ami neki 2 nap lázzal és kis hasfájással járt, de ugyanúgy futkározott, mint más napokon. Nekem bezzeg 24 óra szinte kiesett az életemből, a WC-n feküdtem, lázzal, fejfájással, és nem bírt el a lábam. Eszembe jutott a South Parkból az a rész, amikor a PETA-aktivista és egy strucc(?) szerelemgyereke azt könyörgi: ööölj meeeg (ami meg az Alienből van, ami engem kevésbé mozgatott meg, mint a South Park, na mindegy). 

Már nagyjából jól vagyok, a teljes regenerálódás, gondolom, 1 hónap lesz, amikor meg már jön is az őszi takony.