Harmadéve

 Tökre nem írtam semmit az új munkahelyemről, pedig már majdnem 4 hónapja itt vagyok, ami egyharmadnyi naptári év.. Most már nagyjából látom, mire számítsak, bár szerintem 1 teljes évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az ember igazán tudja, mit vállalt. Na de eddig úgy látom, jó döntés volt. Szakmailag megvalósítható az, ami miatt ide jöttem, emberileg is alakul, a főnököm például übercuki, okos, nem mikromenedzsel, és nagyon támogató, meg van néhány jófej közvetlen kolléga is. A munkamennyiség is tök reális, bár hullámzó, és tudom, hogy lesz ennél rosszabb, de ez így teljesen élhető. Ami meglepő, hogy sokat dicsérnek, és szembesítenek azzal, hogy még mindig mennyire az imposztor-szindrómám vezényel, és meglehetősen kishitű vagyok magammal. Amit persze papíron tudok, de szerintem még a kishitűségben is kishitű vagyok, legalább ebbe állnék bele teljes önbizalommal. Haha. 

Szóval rendben van ez így. 

Nyomi

 Hangyabokányit elegem van már, hogy vagy gyomorproblémáim vannak, vagy influenzás vagyok - valami furcsa, íratlan szabály lehet, hogy nem egyszerre van a kettő, hanem szigorúan felváltva, talán ennek kéne örülni. A kettő között pedig 1-2 nap szokott lenni, amikor egyik sincs. Pedig ismét motivált vagyok, hogy visszatérjek a rendszeres futáshoz, már megint voltam néhányszor, és pont látnám a fejlődés ívét, amikor mindig kiüt a következő szar - szószerinti, vagy átvitt értelemben. Mindennek a gyökere a nem alvás, szerintem, dehát ma is 4.59-től bökdösött röhögve a gyerek. SOSEM alszik, és már nem hajlandó a nagyszülőknél (nem)aludni, szóval nincs kegyelem. Hétvégente felváltva hagyjuk egymást aludni, így tehát heti 1x nem kell 5-6 között kelnem. 

További nyomorom, hogy itt a munkahelyen az a szabály, hogy heti 3x kell irodába menni, és nem lehet olyat, hogy ha pl. köhögsz, akkor itthon maradsz,ha épp irodai nap van. Vagyis át lehet variálni, hogy akkor másik napon mész helyette, de legyen meg a heti 3 nap. Ezért én olyan napokon fogok a héten bemenni, amikor más nincs bent, hogy ne köhögjem össze - így egyedül üldögélek majd bent. Vagy mehetek táppénzre, de ugye attól még a munka megvár, ha nem haladok vele. Mindenki tudja, hogy ez így tök értelmetlen, de így felelünk meg a Vezérigazgatói Utasításnak. Ezzel el is mondtam az egyetlen dolgot, ami nem tetszik itt az Új Helyen amúgy, ahol már lassan 4 hónapja vagyok, repül az idő. 

Palántám

 A koraszülött paradicsomjaim gyakorlatilag megálltak a fejlődésben, míg a nem bolygatott társaik már virágoznak. A szívem szakad meg, azt hittem, nem lesz ilyen tartós a fejlettségi különbség.

Mindeközben, településünk (független) önkormányzata úgy döntött, hogy nincs pénz ennyi óvodai dolgozóra, tehát jövőre 5-öt elküldenek, és megszüntetnek egy csoportot. 3 éve még azzal riogattak minket, hogy annyi a gyerek, hogy 30 fős csoportok lesznek, aztán konstatáltuk első évben, hogy csak huszonpár fő az, második évre ez lecsökkent 18-ra (ami szerintem közelít az ideálishoz), és mivel jövőre még jobban csökkenne, inkább spóroljunk ezen. Attól félek, a gyerekem ezzel új csoportba, új óvónőkhöz kerül, és szegény végre kezd kicsit oldódni az oviban (idéntől kirúgták a tavalyi kedvenc óvónénijét, ami elég rosszul érintette), és akkor most jövőre megint nehezített pálya lenne neki, hát hányszor ültetjük még át a kis palántámat, annyira szomorú ez.

Koraszülött paradicsomok

 Vetettem cserépbe néhány paradicsommagot. Valahogy mindig több sikerül a kelleténél, így most is, a 2 cserépbe összesen 6 mag került. Elvileg, amikor már kihajtottak és megerősödtek a palánták, de még korai lenne kiültetni őket, szét kell őket ültetni külön-külön cserepekbe. 

Most pár centisek voltak, amikor, gondoltam, szétültetem őket most, még könnyű őket kihúzni a cserépből, nincsenek teljesen összefonódva a gyökereik. 

Egyet-egyet hagytam az eredeti cserepekben, és kettőt-kettőt húztam ki és tettem külön, egyesével. Na és mi történt? A békén hagyott, eredeti cserépben maradt palánták óriásit nőttek, szépen hajtanak, szétágaznak, erősödnek. A kicsiként új otthont kapottak pedig éppen hogy csak életben maradtak. Élnek, és ők is meg fognak nőni, de egyelőre icipicik, teljesen le vannak maradva a nem idő előtt kiugrasztott társaikhoz képest. 

Rájöttem, hogy ez sokban hasonlít a koraszüléshez, idő előtt lettek "áthelyezve", és küzdenek az életükért. Szégyellem is magam, hogy pont én csináltam velük ezt. (Korai fejlesztésre azért nem viszem őket.)