Palántám

 A koraszülött paradicsomjaim gyakorlatilag megálltak a fejlődésben, míg a nem bolygatott társaik már virágoznak. A szívem szakad meg, azt hittem, nem lesz ilyen tartós a fejlettségi különbség.

Mindeközben, településünk (független) önkormányzata úgy döntött, hogy nincs pénz ennyi óvodai dolgozóra, tehát jövőre 5-öt elküldenek, és megszüntetnek egy csoportot. 3 éve még azzal riogattak minket, hogy annyi a gyerek, hogy 30 fős csoportok lesznek, aztán konstatáltuk első évben, hogy csak huszonpár fő az, második évre ez lecsökkent 18-ra (ami szerintem közelít az ideálishoz), és mivel jövőre még jobban csökkenne, inkább spóroljunk ezen. Attól félek, a gyerekem ezzel új csoportba, új óvónőkhöz kerül, és szegény végre kezd kicsit oldódni az oviban (idéntől kirúgták a tavalyi kedvenc óvónénijét, ami elég rosszul érintette), és akkor most jövőre megint nehezített pálya lenne neki, hát hányszor ültetjük még át a kis palántámat, annyira szomorú ez.

Koraszülött paradicsomok

 Vetettem cserépbe néhány paradicsommagot. Valahogy mindig több sikerül a kelleténél, így most is, a 2 cserépbe összesen 6 mag került. Elvileg, amikor már kihajtottak és megerősödtek a palánták, de még korai lenne kiültetni őket, szét kell őket ültetni külön-külön cserepekbe. 

Most pár centisek voltak, amikor, gondoltam, szétültetem őket most, még könnyű őket kihúzni a cserépből, nincsenek teljesen összefonódva a gyökereik. 

Egyet-egyet hagytam az eredeti cserepekben, és kettőt-kettőt húztam ki és tettem külön, egyesével. Na és mi történt? A békén hagyott, eredeti cserépben maradt palánták óriásit nőttek, szépen hajtanak, szétágaznak, erősödnek. A kicsiként új otthont kapottak pedig éppen hogy csak életben maradtak. Élnek, és ők is meg fognak nőni, de egyelőre icipicik, teljesen le vannak maradva a nem idő előtt kiugrasztott társaikhoz képest. 

Rájöttem, hogy ez sokban hasonlít a koraszüléshez, idő előtt lettek "áthelyezve", és küzdenek az életükért. Szégyellem is magam, hogy pont én csináltam velük ezt. (Korai fejlesztésre azért nem viszem őket.)

Sorozatok

 Annyira sok sorozat van most, amit néznem KELL. Például van Handmaid's tale záróévad, és gondoltam, belekukkantok, bár úgy emlékeztem, az előző évad nem annyira tetszett már (spoiler on: az volt a fejemben, mikor Fredet puszta kézzel széttépték a nők), na és akkor belenézve kiderült, hogy már nem mutogatnak összevarrt szájú nőket (ez szintén elviselhetetlenül zavart), valamint hogy nagyon izgalmas és nem véletlenül szerettem én ezt régen, és még az is, hogy azóta volt még egy évad, amit nem láttam. Első ötletem az volt, hogy az marad nézetlen, és majd összerakom a képet, így megnéztem a 3 új részt, majd rájöttem, mégis kéne tudni, mi volt az előző évadban, így azt is megnéztem (nehéz volt nem összezavarodni), és most megint nézem a legfrissebb részeket. Elképesztőek June-ról a közeli képek, és az is, hogy a hivatalos csávója, Luke mennyire idegesítő. Meglátjuk, mi lesz ebből.

A másik, amit hétről hétre nézek, az a Last of us, abban is van spiritusz, bár gyötrelmes nézni, ahogy a kiscsajjal szórakozik a hetero (bocsánat, inkább "hetero") barátnője. Mennyire valóságos ez.

Még hátravan az Adolescence, csak félünk nekiállni, meg a Black mirror új évad, és közben időnként ledarálunk pár részt a Hacks-ből, az legalább nem nyomasztó, viszont tényleg vicces. Igaz, az angolomat helyenként próbára teszi.

Kicsit olyan lett ez a poszt, mint az L-word-ös Alice és Shane podcastjei, amikor pl. 45 percet beszélnek arról, hogy milyen zenéket hallgattak sulis korukban, egyszóval ki a francot érdekel.

Spring vibes

 Őrületes tempóban vágtázik az idő. Rengeteg a szünet, húsvét, tavasz, május 1, már nem is tudom, milyen az 5 napos munkahét, és azért ez eléggé felbolydít. Most dicsekszem vagy panaszkodom? Nem panasz semmiképp. 

Holnap megyünk túrázni, a városka szervezi, ahol élünk, 7 km hegyre fel, és aztán célszerű hazajönni is, szóval 14 km. Izgi lesz, tökre várom, főleg hogy a gyerek hogy bírja majd, de szerintem jól fogja. Az idő is kegyes lesz, úgy tűnik.

Múlt hétvégén Balatonon voltunk, és szétáztunk-szétfagytunk, a ház kifűthetetlen és nyirkos, de aztán jó idő lett, és a gyerek nagyon rákapott a bicajra, olyan gyorsan teker, hogy rollerrel már problémásan érem utol, és ez egy újabb idegbaj, mint rájöttem, állandóan ordítani, hogy ÁLLJ MEG AUTÓÓÓ és kicsit leszarja, nem tudom, hogy neveljem meg. Egyelőre rajta a pótkerék, de a tekerés már szépen megy, szóval várjuk a hajlandóságot a pótkerék nélküliségre. Olyanokat mond közben, hogy "Anya! Szerintem arra csapassuk!" Végtelen jófejnek tartom amúgy a gyerekemet, nagyon élvezte a szünetet, tele van energiával, és úgy ad puszit, ahogy senki. Remélem, boldog ember lesz. 

Dolgok tavasszal

 Kellemes napnak ígérkezik az idei tavasz, viccelődtünk vele tegnap. Amúgy tényleg rohadt jó, fotózom a nárciszaimat meg a jácintokat meg a tulipánokat. Sajnos egy adag az ősszel ültetettek közül nem hajtott ki, ami elég bosszantó. Megmetszettük a körtefát és a szőlőlugast is, ez utóbbit végre rendesen, de szerintem idén is el fog kanászodni, egyszerűen nyár közepére mindig kicsúszik a kezünkből az irányítás, őrült indák nőnek mindenfelé. Mivel lugas, alulról nem látom, mit kéne levágni, csak ha messzebb megyek, ahonnét viszont nem érem el. 

Múlt héten Balatonon voltunk, dacolva az időjárás előrejelzéssel, és milyen jól tettük! Pesten hideg volt és eső, Badacsonyban 15 fok és erőlködött a napsütés, gyönyörű volt. Kedves barátnőméknél voltunk, és nekik van rendes fafűtéses dézsájuk a kertben, és a kedvünkért felfűtötte röpke 4-5 óra alatt, hogy aztán fél órát fürödjünk benne, lelkiismeret furdalásom is volt. Tök macerás amúgy elutazni, összepakolni, lecuccolni, kutyát és hűtős dolgokat elrendezni, 3 órát autózni, de annyira megéri, menni kell. 

Nehezítő tényező volt, hogy az utazás előtti este extrém sportoltam, és meg is sérültem: kidobtam a kukába valamit, és beállt a derekam. Az a fajta mozdulat volt, amiről az ember abban a pillanatban tudja, hogy ez most valami giga szívás lesz. Pár másodpercig próbáltam a tagadásba menekülni, de félig nyitott bicska pózban álltam a konyha közepén, és percekig terveztem, hogyan fogok megpróbálni eljutni a kanapé közelébe. Sajnos ősszel volt egy hasonló (akkor a mosógépbe pakoltam be - én, az örök nyughatatlan), és akkor kb. 3 hónapig tartott a regenerálódás. Ilyen kilátásokkal, utazás előtti napon eléggé elszomorodtam. Aztán másnap reggel éreztem, hogy végülis járóképes vagyok, max lassan megyek, és így is tettem. A sós dézsavíz is segített szerintem. Másfél hét telt el azóta, és nem mondom, hogy nem is érzem, de rollerrel megyek az oviba. Kurvára kéne tornázni, még most, mielőtt beüt a perimenopauza.

Pride

 Azon gondolkodtam, milyen igaza van a Gulyás Gergelynek, amikor azt mondja, családos ember nem megy a Pride közelébe - én is azóta nem voltam, hogy gyerekem van. Kisgyerekkel sokkal nehezebb megszervezni, odavinni nem akarom, meg különben is, kurva meleg szokott lenni és általában épp a Balatonon vagyunk olyankor. Szerintem nem pont így értette. 

Idén megyek - ha lesz. Kurva nyomasztó ez az egész.

TV

 Még az is van, hogy nézzük az új White Lotust- szerintem hozza, amit vár tőle az ember, a 3 barátnő "szála" a legjobb, ahogy azok fúrják egymást, isteni, imádom nézni. Az is tetszik, hogy tudtam, hogy játszik benne a Schwartzenegger fia, és hogy teljesen egyértelmű volt, mikor megláttam, hogy ki az. Ezeken kívül nézem a Pittet (a.k.a. ER folytatás), és a Last of us-t, ami régi restanciám, de egyre kevésbé értem, miért nézek ilyen nyomasztó dolgokat. Bár a sebesen rohanó zombik üdítőek a Walking Dead klasszikusan mozgó zombijai után.