Vetettem cserépbe néhány paradicsommagot. Valahogy mindig több sikerül a kelleténél, így most is, a 2 cserépbe összesen 6 mag került. Elvileg, amikor már kihajtottak és megerősödtek a palánták, de még korai lenne kiültetni őket, szét kell őket ültetni külön-külön cserepekbe.
Most pár centisek voltak, amikor, gondoltam, szétültetem őket most, még könnyű őket kihúzni a cserépből, nincsenek teljesen összefonódva a gyökereik.
Egyet-egyet hagytam az eredeti cserepekben, és kettőt-kettőt húztam ki és tettem külön, egyesével. Na és mi történt? A békén hagyott, eredeti cserépben maradt palánták óriásit nőttek, szépen hajtanak, szétágaznak, erősödnek. A kicsiként új otthont kapottak pedig éppen hogy csak életben maradtak. Élnek, és ők is meg fognak nőni, de egyelőre icipicik, teljesen le vannak maradva a nem idő előtt kiugrasztott társaikhoz képest.
Rájöttem, hogy ez sokban hasonlít a koraszüléshez, idő előtt lettek "áthelyezve", és küzdenek az életükért. Szégyellem is magam, hogy pont én csináltam velük ezt. (Korai fejlesztésre azért nem viszem őket.)