Dolgok tavasszal

 Kellemes napnak ígérkezik az idei tavasz, viccelődtünk vele tegnap. Amúgy tényleg rohadt jó, fotózom a nárciszaimat meg a jácintokat meg a tulipánokat. Sajnos egy adag az ősszel ültetettek közül nem hajtott ki, ami elég bosszantó. Megmetszettük a körtefát és a szőlőlugast is, ez utóbbit végre rendesen, de szerintem idén is el fog kanászodni, egyszerűen nyár közepére mindig kicsúszik a kezünkből az irányítás, őrült indák nőnek mindenfelé. Mivel lugas, alulról nem látom, mit kéne levágni, csak ha messzebb megyek, ahonnét viszont nem érem el. 

Múlt héten Balatonon voltunk, dacolva az időjárás előrejelzéssel, és milyen jól tettük! Pesten hideg volt és eső, Badacsonyban 15 fok és erőlködött a napsütés, gyönyörű volt. Kedves barátnőméknél voltunk, és nekik van rendes fafűtéses dézsájuk a kertben, és a kedvünkért felfűtötte röpke 4-5 óra alatt, hogy aztán fél órát fürödjünk benne, lelkiismeret furdalásom is volt. Tök macerás amúgy elutazni, összepakolni, lecuccolni, kutyát és hűtős dolgokat elrendezni, 3 órát autózni, de annyira megéri, menni kell. 

Nehezítő tényező volt, hogy az utazás előtti este extrém sportoltam, és meg is sérültem: kidobtam a kukába valamit, és beállt a derekam. Az a fajta mozdulat volt, amiről az ember abban a pillanatban tudja, hogy ez most valami giga szívás lesz. Pár másodpercig próbáltam a tagadásba menekülni, de félig nyitott bicska pózban álltam a konyha közepén, és percekig terveztem, hogyan fogok megpróbálni eljutni a kanapé közelébe. Sajnos ősszel volt egy hasonló (akkor a mosógépbe pakoltam be - én, az örök nyughatatlan), és akkor kb. 3 hónapig tartott a regenerálódás. Ilyen kilátásokkal, utazás előtti napon eléggé elszomorodtam. Aztán másnap reggel éreztem, hogy végülis járóképes vagyok, max lassan megyek, és így is tettem. A sós dézsavíz is segített szerintem. Másfél hét telt el azóta, és nem mondom, hogy nem is érzem, de rollerrel megyek az oviba. Kurvára kéne tornázni, még most, mielőtt beüt a perimenopauza.

Pride

 Azon gondolkodtam, milyen igaza van a Gulyás Gergelynek, amikor azt mondja, családos ember nem megy a Pride közelébe - én is azóta nem voltam, hogy gyerekem van. Kisgyerekkel sokkal nehezebb megszervezni, odavinni nem akarom, meg különben is, kurva meleg szokott lenni és általában épp a Balatonon vagyunk olyankor. Szerintem nem pont így értette. 

Idén megyek - ha lesz. Kurva nyomasztó ez az egész.

TV

 Még az is van, hogy nézzük az új White Lotust- szerintem hozza, amit vár tőle az ember, a 3 barátnő "szála" a legjobb, ahogy azok fúrják egymást, isteni, imádom nézni. Az is tetszik, hogy tudtam, hogy játszik benne a Schwartzenegger fia, és hogy teljesen egyértelmű volt, mikor megláttam, hogy ki az. Ezeken kívül nézem a Pittet (a.k.a. ER folytatás), és a Last of us-t, ami régi restanciám, de egyre kevésbé értem, miért nézek ilyen nyomasztó dolgokat. Bár a sebesen rohanó zombik üdítőek a Walking Dead klasszikusan mozgó zombijai után.

Spring

 Rohannak a hetek. Szerencsére most már törvény szerint tavasz van, bársonyosodik a levegő, virágzik a krókusz, bimbózik a nárcisz, bújik a tulipán, megyünk előre, ebből még sokára lesz december!

A melóba kezdek beszokni, egyes meetingeken már szinte insidernek érzem magam, meg találok pontokat, ahol talán majd be tudok hozni valami pluszt (ezt várják is tőlem), a 3 napos elutazós meeting is oké volt, bár eléggé magányosnak éreztem magam, de a viselkedésem társasági volt. Prezentáció, szauna, bor, vetélkedő. 

Kisfiammal megvolt egy 4 alkalomból álló pszichológus-etap, ennyi alkalmat voltak kettesben, és a következőket mondta róla a pszichológus: kedves, meglepően nagy tudású, nyugodt, együttműködő, udvarias (látta volna a hölgy, ahogy tegnap mérgében vádlin rúgott a kis drága, haha), és hogy az előzményekhez képest csoda az állapota. Finommotorika, mozgás bizonytalan, és ebből abszolút jöhetnek a szorongások. Úgyhogy azt javasolta, vigyük minél többet mozogni, falmászást, úszást, kalandpályákat javasolta, mert ezekben lehet sikerélménye, és az erősíti az önbizalmát. És csoportos meseterápiát is javasolt. Erről a dologról csupa jót hallok/olvasok, leszámítva, hogy ezek a csoportok úgy látom, szeptemberben indulnak általában. 

Álomkoncert

 Még azt is akartam mesélni, hogy annyira megihletett aMolnár Ilonka koncertbeszámolója, hogy azt álmodtam valamelyik éjjel, hogy szervezek magamnak egy koncertet. Valami kocsma/kávézó szerű helyen volt, ahol asztaloknál ültek a népek. Na és a koncert előtt pár perccel rájöttem, hogy konkrétan SEMMILYEN dalnak nem tudom a szövegét, maximum 1-2 sort belőle. És mivel Milonka eljött nézőnek, megkértem, hogy énekeljen már ő, vagy énekeljünk közösen. És mondta, hogy ne haragudjak, de ő most tökre nem így készült, nem szeretne helyettem koncertezni. Ami természetesen tök jogos, és álmomban is annak tűnt. Hálistennek itt abbamaradt az álom. 

Amúgy van egy olyan imprós játék, hogy ki kell állni középre, és elkezdeni hangosan énekelni bármit, és a többi játékos (aki néző, amikor a másik énekel épp) látja, ha az éneklő kezdi magát rosszul érezni, és akkor valaki beszalad a helyére, leváltja, és elkezd ő énekelni valamit, és ha ő érzi magát szarul, akkor őt is leváltják stb. Tehát elvileg nincs kockázata annak, ha leváltasz valakit, mert bízol a többiekben, hogy ha akár egy fél sor után kezdesz cikiben lenni, akkor ugrik a következő menteni. Tök jó lenne így élni, ilyen bátran és bizalommal. 

8

 Na, már eltelt 8 nap az új helyen, és kezd tetszeni. Nagyon profi minden, és közelebb jutottam ahhoz is, hogy hogy jövök én ehhez az egészhez. Az előző helyemen mondogattuk a kolléganőmmel, hogy na itt mi vagyunk a legokosabbak, és nem azért, mert annyira okosak vagyunk - na itt nem én vagyok a legokosabb, fogok tudni fejlődni, tanulni, és ennek örülök, mert nem vagyok még 100 éves, fér a fejembe ez meg az.

A coming out szériát még nem kezdtem el, mert némi taknyosság miatt távmunkában toltam le ezt a hetet, és nem volt sok személyes kapcsolat, kicsit fázom is tőle, mert majd mondják, hogy "a férjed így meg úgy", és akkor majd mondanom kell, hogy nem a férjem, vagy nem tudom, unom már ezt, kicsit le is szarom, az az ideális végülis. 

Amúgy tök fáradt vagyok, béna az idő is, meg nincs semmi rekreáció, semmi, amit várnék (a nyilvánvaló tavaszon kívül), nincs energiám, és a hajam is milyen. 

Újhely

 Na, megvolt az első 2 nap az új helyen. Eddig pozitív, bár annyira hatalmas nagy cég ez, és annyira bonyolult minden, hogy azért párszor megfordul a fejemben a "minekmentoda". Az külön érdekes, hogy apukám dolgozott ennál a cégnél a 80-as években, és számtalan sztorija van, és most megfordultam ezeken a helyszíneken is, bár a mindennapos munkahelyem nem ott lesz, ahol ő dolgozott, de a belépéshez oda kellett menni.

Gondolom, majd kialakul minden, és egyelőre a semmi is fárasztó, de most türelmesnek kell lenni. Az agyam helyén egy edzés utáni összegyűrt pár büdös zokni van, úgy érzem, a rengeteg információtól (ami amúgy annyira nem sok, de pl. az is új infó, hogy hol a WC meg ilyenek). Az autó fehér, viszont elég jól felszerelt, jobb, mint amire számítottam.