Mentál

 A blogvember, lássuk be, nem sikerült, nem ígérek blogcembert sem. Fárasztó, nehéz időszak ez, mindig minden szürke, a melóba' kiderült, hogy van egy pszichopata, és tökre zavar, hogy ennyire benéztem, pedig azt hittem, ennél már fejlettebb az emberismeretem. Eskü jobban zavar, hogy benéztem, mint hogy ténylegesen gáz az arc.

Most az új, világmegváltó gondolatom, képzeljétek, hogy lehet, hogy jelentkezem metálhigiénés képzésre. Még rágom a dolgot, mert levelezőn, munka mellett elég hardcore, bár lehet kérni tanulmányi szabadságot (azt nem tudom, meg is adják-e, de kérni azt lehet), meg erősen kérdéses, felvennének-e egyáltalán, mert bár szerintem erre tényleg, igazán rátermett vagyok, nincsen a múltban olyan segítő tapasztalatom, ami állítólag a felvételinél nagyon sokat számít. Pedig szerintem sok embernek, sokat segítek, csak ez nem intézményes. Nyáron kell jelentkezni, ami most az ablakon kinézve úgy tűnik, mintha sosem jönne el, szóval még van idő ezt meghányni-vetni. 

 Feldobott a Facebook egy pulcsit, mondom ez de jól néz ki, rákattintottam, és az szerepelt a leírásban hogy "kitűnő választás a 45 és 60 közötti korosztálynak". 

Jövőre már belenövök.

Blogvember, suli

 Abból látszik, mennyire nem pörgök a blogszférán, hogy ma vettem észre Milonka blogján, hogy blogvember van. Tavaly szerettem, így megpróbálok így ötödikén bekapcsolódni, remélem, nem diszkvalifikálnak. 

A héten beszálltunk az iskolaválasztás nevű oroszrulettbe. Vagyis próbálunk a realitás talaján maradni. Van olyan ismerősöm, aki 2 elit iskola előkészítő kurzusára járatja a gyerekét (ami a felvétel feltétele), több körös rosták vannak, és nem akarnak lemaradni semmiről. Nekem ez worst practice kategória, de közben meg gyomoridegem van az állami oktatás gondolatától, amit úgy képzelek, ugyanazok a lekopott padok vannak mindenütt a rothadó alma szaggal, mint a mi időnkben + minden tanteremben van egy óriási Orbán-portré, és folyton elfogy a kréta. Közben pedig körzetes suli 6 éve épült, hatalmas, zsírúj, gyalog 10 percre van egy patakparton, és minden környékbeli szülő ódákat zeng róla, szóval elvileg ez egyszerű lenne, de azért szeretnénk kicsit körüljárni a dolgot.

Ma reggel elmentünk egy nagyon jó hírű elit alapítványi suliba nyílt órára, tájékozódni. Nincs túl messze, de a reggeli forgalomban 40 perc volt odaérni, ez már önmagában eléggé eldönti a kérdést. Viszont csodás volt látni azt a felszereltséget, hangulatot, vidám tereket stb., leesett állal néztünk körül. A rendszer nekem túlságosan rugalmasnak tűnik, az órarend az olyan FYI, hogy kábé mi lenne éppen, de a napirendet a gyerekek hangulatához, állapotához igazítják, amit én úgy képzelek, hogy az én szorongó, monotóniatűrő, kereteket szerető gyerekem ül a matek órán, és három másik gyerek hangosan fáradt, ezért lerohannak az udvarra. Szóval szerintem nekünk ez nem biztos, hogy ideális (és a pedagógus is megerősítette, hogy valid szempont, ez nem mindenkinek jó).

Összességében nem kaptunk olyan infót, ami alapján be kéne áldozni a lokálpatriótizmust és a nehezen bimbózó, de bimbózó ovis barátságokat (a többséggel együtt menne itt suliba), viszont lett egy kis rálátásunk, tájékozódni is jobban fogunk tudni, kérdezni is. 

Irreálisan sok energiát sem akarok ebbe tolni, mert öreg vagyok és fáradt, de azért tök izgi, hogy suliba megy a kiscsávó. 

 

Őszi

Na, de rég jártam erre! Beindult az év, a nyárra már alig emlékszünk, minden csípős, nincs egy rongyom, és sok a dolog. Hirtelen karácsony lesz, én mondom. Hová rohan az idő? És miért nem megyünk idén sem Thaiföldre, ahogy eddig egyetlen évben sem, a születésem óta? 

Örömteli dolgok is vannak azért. Például jár a gyerek falmászásra, és nagyon szereti, csillogó szemmel megy be és jön is ki. Továbbra is nehéz neki és félelmetes, de a kognitív feladatok és a mesekörnyezet élvezhető kihívássá teszik neki. Én már izmosabbnak látom így 3 alkalom után, és más helyeken is bátrabb, pl. mászókán, meg itthon is felmászik a bútorokra, mint egy átlagos másfél éves (juhú...). Volt neki iskolaérettségi teszt is az oviban, és a verbális képességei 100%-osak (verbális emlékezet, szövegértés, szókincs stb), ami állítólag nem túl gyakori, viszont egy szilárd alapot fog jelenteni a suliban. Szociálisan is javul, azt látom. Pl. megbeszélték az egyik kisfiúval, hogy átmegy hozzá a múlt héten, és tényleg át is mentünk, játszottak, bár óriás kapcsolódás nem volt, de ez nagy előrelépés. 

A meló is klassz, bár kicsit sok volt most az inger, több napos elvonulás, sok programmal, kis székeken üléssel közel egymáshoz, nulla szabadidővel, meg ilyenek, de talán ez is normalizálódik egy időre, plusz tényleg szerethető, a helyemen vagyok talán.

Csak ne lenne ilyen buzi hideg! 

 

Falmászás

Megvolt a falmászás-felmérés, ami tulajdonképpen egy próbaóra, a szülő is látja, kb. mi a módszertan és hogy zajlik egy foglalkozás, és a hópárducosok is felmérik a gyereket, hol tart, mennyire lehet vele kis csoportban együtt dolgozni stb. 

Szerintem szuper volt, és szívből érzem, hogy ez nagyon kell a gyerekemnek. Kifejezetten nehéz neki, nagyon-nagyon komfortzónán kívüli, de nagyon kitartó volt, beleállt, és a mesés körítés előre lendítette. Meg az oktató nagyon érezte, meddig mehet el, és mikor kell elengednie kicsit. Sokkal többet kihozott belőle, mint amennyit egy saját szülő képes (én már rég megsajnáltam, de nyilvánvalóan túlsajnálom), és már az első alkalom során csomót fejlődött. 4 fős csoportok lesznek, ez kicsit más lesz, mint így, hogy egyedül volt, de szerintem irreálisan fárasztó is lenne ezt mindig egyedül végigcsinálni. 

Azt mondták, nincs még egy mozgásforma, ami ennyire koncentráltan fejleszt, és én is ezt láttam, főleg a játékos feladatos körítéssel - pl. elrejtett az oktató a falon mindenféle színű golyókat, de a sárkány nyaklánca csak 3 színből készült, végig kell menni, keresni a golyókat, és a megfelelő színűeket ledobálni.

 Felfelé egyáltalán nem mert mászni a gyerek, de nem is erőltették, így a talaj felett 30 centivel, biztonságban mászott oldalra. Szerintem szuper ügyes volt ahhoz képest, hogy ő ezekben nem ügyes egyelőre, vagyis inkább nem bátor, de lehet, h ez hülyeség, pont hogy bátor, mert akinek ez könnyű, annak nem kell bátorságot gyűjteni! Olyan büszke vagyok rá. Azt is mondták, hogy okos. Naná. 

Boldog szülinapok

 Sikeresen lebonyolítottuk a hétvégi születésnapi rendezvénysorozatot, igazából a szombati családi buli és a vasárnapi gyerekzsúr is szuperül sikerült, mondjuk elég fárasztó is volt, de örülök, hogy bevállaltuk. A családdal tök jó volt együtt lenni, a pokoli meleg miatt benti-légkondis ebéd volt, nagymamámat tapssal ünnepeltük, hogy karból felhúzta magát a lépcsőn a lakásig (nem mindegy a kézilabdás múlt, bár vagy 50 éve abbahagyta), ettünk-ittunk-tortáztunk, játszottunk Hitstert, ami szerintem az egyik legszórakoztatóbb játék, zene részleteket kell hallgatni QR kódok alapján Spotify-on, és sorba tenni időrendben, és tök vicces, hogy apukám mindent kb évszámra pontosan tud 1958 és 1980 között, a későbbi dalokban mi, "fiatalok" jeleskedtünk, de tök szórakoztató tényleg.

Tortát is saját kezűleg csináltunk, erre elment kb az egész pénteki home office nap, kettőnknek, de szép is lett és finom is, meg hát ez volt a gyerek kívánsága, már rég kinézte egy édességes-böngészős-mesekönyből. Kakaós piskóta, mascarponés-fehércsokis krém, meggyes rétegekkel. 

A vasárnapi zsúr egyszerűbb volt, bolti torta (fagyi!), alap szendvicsek, pogácsa, medencézés, mindenki jól érezte magát, és boldog volt az ünnepelt is. 

Most egyedül ülök az irodában, ami azért elég pihentető, csak most már haladni kéne a munkával is. 

6

 Holnap lesz 6 éves a kismókus. Nehéz időszak ez, nem a felhőtlen örömé, hiszen 6 éve tragikus dolgok történtek, illetve lógott a levegőben a tragédia, és nekem ilyenkor évről évre minden előjön. Közben meg maximálisan megérdemli, hogy alaposan megünnepeljük, és örüljünk az életének, ami szintén meg is történik, párhuzamosan - erre lehet mondani, hogy vegyesek az érzéseink.

Holnap lesz nagy családi buli, elkészítettük neki a tortát, amit már régen kinézett egy szakácskönyvből, és elég macerás (fehércsokis-mascarponés-meggyes), főleg nekem, aki 2 évente süt tortát, de ma ketten összehoztuk, a hűtőben várja, hogy holnapra összeérjenek az ízek. Ajándékok betárazva, a fő ajándék egy festőállvány készlet lesz, 2 pici vászonnal, festékekkel, meg még csomó mindent kap, amit ahogy meghozta a futár, el is dugtam, szóval majd rácsodálkozom, hogy mik ezek, mert már nem emlékszem.

Vasárnap pedig zsúr lesz! 2 gyereket hívott meg, szóval mini-zsúr, de nem is bánom, első zsúrnak pont jó lesz, komfortos. Meleg lesz, majd medencéznek meg tortáznak (én pedig piálok a szülőkkel).