Isis

 Megvolt a héten az iskolai tájékoztató a körzetes suliban. Azt hiszem, elképesztően szerencsések vagyunk. Ez a suli semmivel sem kevésbé felszerelt, mint a csúcskategóriás magániskola, amit megnéztünk - na jó, nincs plüss szőnyeg a teremben, de cserébe óriási udvar játszóterekkel és sportpályákkal, 3 (!) tornaterem, mászófallal, pingpongasztalokkal, fejlesztő kuckók, minden tiszta, új és napfényes, és 900 méterre van tőlünk. El sem hiszem, de tényleg. Mindkét osztály leendő tanító nénije tök aranyosnak tűnt, mindenki lelkes, és gyerekbarátnak is tűnik. Vannak fejlesztő szakemberek, gyerekpszichológus, gyógypedagógus, és az is tetszik, hogy csomó minden választható, de nem kötelező, sportok, zene, mindenféle. Hittan oktatásként választható buddhizmus is, ezen eskü elgondolkodom! 

Az a része döbbenet, hogy kézzelfoghatóvá vált, hogy iskolás lesz a gyermek, pedig szinte most született az alig több mint fél kilójával, hogy lett belőle ez a nagy, erős, iskolás fiú? És persze a zsigeri aggódás, hogy hogy fogja ezt megugorni, amikor még mindig nem mer szólni, ha pisilnie kell alvás (vagyis "alvás") közben az oviban? Közben meg agyilag már egyértelműen kevés neki az ovi, minden érdekli, rendszerekben gondolkodik, fejben oda-vissza olvas, stb., nagyon várom, hogy valahogy enyhüljön a szorongása és nyisson a gyerekek felé. 

Gymbe

 Őrületes, de már 4 személyi edzésen vagyunk túl. Ebből 3x szakadó hóban, jégben, ónos esőben kellett oda jutni. Egyik alkalmat sem mondtuk le, nem lettünk betegek, mindegyik edzést végigcsináltuk. Egyik barátnőm már viccelődött vele, hogy elkészültek-e már az "utána" képek, és nyilván még sehol se tartunk, de szerintem tök ügyesek vagyunk, hogy csináljuk, sőt, szeretjük, várjuk. 

Nyilván megemlítendő, hogy special thanks to anyós, aki lehozza az estéket a gyerekkel, aki eddig 4-ből 4-szer már aludt, mikor hazaértünk (another special thanks to melatonin spray, amit már csak 2 hétig adhatunk, utána nem tudom mi lesz - de ugye azon a hídon akkor, amikor). 

Isteniek a békés esték lemozogva, csendben, fehérje turmixot kortyolgatva, ami aztán már tényleg LOL, hogy jutottam el ide, vettem is magamnak külön shakert, mert az jár. A hónap kifejezése a gymbro (érted, gym+bro, edzőpajtás), amit tök máshonnét (meló kapcsán) hallottam, de összeköti az életem különböző síkjait. 

 Megvolt az első személyi edzésünk, éljen! Kedden a szakadó hóesésben mentünk, kb. ki kellett ásni a kocsit hogy el tudjunk indulni, gyökkettővel mentünk a takarítatlan úton, azt gondoltuk, hogy ha ilyen körülmények között nekiindulunk, akkor ennél csak könnyebb lesz. "Előtte" fotókat is készítettünk, direkt nem behúzott hassal, fürdőruhában. Döbbenet, mennyire nehéz nem behúzni a hasat fürdőruhában, próbáljátok ki! 

Jó volt az edzés, elég óvatosan kezdtük, szerintem ez villámgyorsan fog fokozódni. A tegnapi hólapátolás szerintem jobban kikészített, és a sportértéke is nagyobb volt, de brutál mennyiséget kellett lapátolni. 

Ma lesz a 2. edzés alkalom, egyelőre lelkesen várjuk. Az sem utolsó, hogy kedd este 9-kor hazaértünk utána, és a gyerek már aludt anyósom felügyelete mellett, ez így eléggé high life. 1 hete adunk neki minden este melatonint, a kb. másfél órás elalvási idő azonnal lecsökkent átlag 30 percre, döbbenetes. Elvileg csak 1 hónapig adhatjuk neki, szóval ez most valszeg életünk hónapja... kiélvezzük. 

BÚÉK

 Első munkanap az évben, 9:34 - már 1 órája dolgozom, és úgy érzem, elég is... ez mindig annyira nehéz. Kisfiam reggeli első kérdése az volt, hogy mikor lesz nyári szünet, teljesen jogosan. 

Nem volt szar a téli szünet viszont. Nem mondom, hogy nagyon arcon pörögtünk, de ez nem is feltétlen baj. Például összeírtam a 2025-ben általam elolvasott könyveket, és 20 db-ig jutottam (és kétlem, hogy mindre emlékszem), ez tök jó szám szerintem. A legeslegjobbak a Grecsó Krisztián: Apám üzent, illetve ami döbbenetesen csodajó, és nem értem, miért nem ismertebb, Margaret Atwood (tudjátok, aki a Szolgálólány naplóját írta) Maddaddam-trilógiája. Ez egy brutál jó disztópia, ami ordít a megfilmesítésért, szerintem AI-jal valami elképesztő jó lesz, ha megcsinálják, és egész biztos meg fogják, can't wait. 

Ami még durvaság: holnaptól járunk személyi edzőhöz! Már megvettük a bérletet, voltunk előzetes ismerkedésen, célok egyeztetése stb, vettünk a Lidlben akciós edzőruhákat is, szóval már tényleg csak maga az edzés hiányzik. A terem nincs túl messze, és a napokban ahányszor elmentünk előtte a napokban, elmondtuk, hogy "ide járunk", ami egyelőre viccesnek mondható. Engem nagyon fejbe csapott a tavaly őszi testzsír százalékom, de az edző szerint gyerekjáték lesz, csak izmot kell építeni! Heti 2-szer fogunk járni, ketten együtt, esténként, programnak sem utolsó, bár engem nyomaszt, hogy későn van (fél 8-ra fogunk járni), de az is nyomasztana, ha korán lenne, szóval ezt a kérdést elengedtem, most elkezdjük, az a lényeg.

Fogok csinálni magamról "előtte" fotókat, hogy lássam a változást, bár a fő cél az egészség, így a perimenopauza küszöbén.

Mentál

 A blogvember, lássuk be, nem sikerült, nem ígérek blogcembert sem. Fárasztó, nehéz időszak ez, mindig minden szürke, a melóba' kiderült, hogy van egy pszichopata, és tökre zavar, hogy ennyire benéztem, pedig azt hittem, ennél már fejlettebb az emberismeretem. Eskü jobban zavar, hogy benéztem, mint hogy ténylegesen gáz az arc.

Most az új, világmegváltó gondolatom, képzeljétek, hogy lehet, hogy jelentkezem metálhigiénés képzésre. Még rágom a dolgot, mert levelezőn, munka mellett elég hardcore, bár lehet kérni tanulmányi szabadságot (azt nem tudom, meg is adják-e, de kérni azt lehet), meg erősen kérdéses, felvennének-e egyáltalán, mert bár szerintem erre tényleg, igazán rátermett vagyok, nincsen a múltban olyan segítő tapasztalatom, ami állítólag a felvételinél nagyon sokat számít. Pedig szerintem sok embernek, sokat segítek, csak ez nem intézményes. Nyáron kell jelentkezni, ami most az ablakon kinézve úgy tűnik, mintha sosem jönne el, szóval még van idő ezt meghányni-vetni. 

 Feldobott a Facebook egy pulcsit, mondom ez de jól néz ki, rákattintottam, és az szerepelt a leírásban hogy "kitűnő választás a 45 és 60 közötti korosztálynak". 

Jövőre már belenövök.

Blogvember, suli

 Abból látszik, mennyire nem pörgök a blogszférán, hogy ma vettem észre Milonka blogján, hogy blogvember van. Tavaly szerettem, így megpróbálok így ötödikén bekapcsolódni, remélem, nem diszkvalifikálnak. 

A héten beszálltunk az iskolaválasztás nevű oroszrulettbe. Vagyis próbálunk a realitás talaján maradni. Van olyan ismerősöm, aki 2 elit iskola előkészítő kurzusára járatja a gyerekét (ami a felvétel feltétele), több körös rosták vannak, és nem akarnak lemaradni semmiről. Nekem ez worst practice kategória, de közben meg gyomoridegem van az állami oktatás gondolatától, amit úgy képzelek, ugyanazok a lekopott padok vannak mindenütt a rothadó alma szaggal, mint a mi időnkben + minden tanteremben van egy óriási Orbán-portré, és folyton elfogy a kréta. Közben pedig körzetes suli 6 éve épült, hatalmas, zsírúj, gyalog 10 percre van egy patakparton, és minden környékbeli szülő ódákat zeng róla, szóval elvileg ez egyszerű lenne, de azért szeretnénk kicsit körüljárni a dolgot.

Ma reggel elmentünk egy nagyon jó hírű elit alapítványi suliba nyílt órára, tájékozódni. Nincs túl messze, de a reggeli forgalomban 40 perc volt odaérni, ez már önmagában eléggé eldönti a kérdést. Viszont csodás volt látni azt a felszereltséget, hangulatot, vidám tereket stb., leesett állal néztünk körül. A rendszer nekem túlságosan rugalmasnak tűnik, az órarend az olyan FYI, hogy kábé mi lenne éppen, de a napirendet a gyerekek hangulatához, állapotához igazítják, amit én úgy képzelek, hogy az én szorongó, monotóniatűrő, kereteket szerető gyerekem ül a matek órán, és három másik gyerek hangosan fáradt, ezért lerohannak az udvarra. Szóval szerintem nekünk ez nem biztos, hogy ideális (és a pedagógus is megerősítette, hogy valid szempont, ez nem mindenkinek jó).

Összességében nem kaptunk olyan infót, ami alapján be kéne áldozni a lokálpatriótizmust és a nehezen bimbózó, de bimbózó ovis barátságokat (a többséggel együtt menne itt suliba), viszont lett egy kis rálátásunk, tájékozódni is jobban fogunk tudni, kérdezni is. 

Irreálisan sok energiát sem akarok ebbe tolni, mert öreg vagyok és fáradt, de azért tök izgi, hogy suliba megy a kiscsávó.